Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)
MŰHELY - M. Kazár Mária: „Megismerni és tisztelni egymás kultúráját” – Pivar Tomsic Ella muravidéki kutatásai
(niarkovsko narecje) beszélgetünk. A magyarokkal, főleg a falnmbeliekkel, de a munkahelyen is, helyi magyar nyelvjárásban társalgók. Nem csak azért, mert a nyelvjárás talán jobban is megy, mint az irodalmi nyelv, hanem számomra ez az őseim nyelve és ebben marad fenn a határon kívül maradt magyarság. Amikor iskolában tanított, akkor szlovén nyelvjárásban beszélt a tanulókkal is, vagy csak azóta ismeri a helyi szlovén nyelvjárást, mióta Jérjhez ment? Lendván nem ismerik az emberek a muravidéki szlovén nyelvjárást. En a muraszombati gimnáziumban tanultam meg az osztálytársaimtól. A tanárok sokszor ránk is pirítottak, hogy inkább az irodalmi nyelven szóljunk. (A lend- vaiak az irodalmi szlovén nyelvet sem tudják tökéletesen.) A muraszombati gimnáziumi osztálytársaim közül voltak Prlckijából - a Mura túloldalán lévő tájegységből -, a muravidéki goricskói, markói, muraszombati nyelvjárást beszélők. Ezeket a nyelvjárásokat mind megismertem, mindegyikből tanultam valamit. Nagyon tetszett, amikor Fráncsek stájerországi nyelvjárásában azt mondta az Otovciból (Goricskó) jött lánynak, hogy »zaperi vráta«. O meg vizet hozott, és elkezdte mosni az ajtót. Azt hitte, hogy „le kell mosnia” az ajtót, a fiú pedig azt mondta, hogy „csukja be” az ajtót. (Zaperi - mosd le, zapri - csukd be! | Eakicsánban, ahol most lakom, muravidéki szlovén nyelvjárásban értek szót a falubeliekkel és a férjem rokonaival. Lipa faluban, a férjem telkén építettünk házat. Sokat tartózkodunk ott is. A muravidéki szlovének és magyarok büszkék a nyelvjárásukra, szeretnek nyelvjárásban társalogni? A muravidéki emberek a történelem viharait a nyelvjárásukhoz ragaszkodva tudták átélni, és ez vonatkozik a muravidéki magyarokra is. Ok a göcsejihez hasonló nyelvjárást beszélnek. Ha az itteni szlovének és magyarok nem használhatják nyelvjárásukat, akkor az katasztrófához fog vezetni. Elveszítik az identitásukat. Megfigyeltem a fiatal értelmiségieket, akik tanulmányaik befejezése után visszatérnek és a környezetükbe újra be kell illeszkedniük. Talán istenkáromlón hangzik, de amíg a magyar fiataljaink a budapesti egyetemekre jártak, abból egyformán származott hasznunk és kárunk is. Az értelmiség egy része Magyarországon telepedett le, másrészt pedig itthon sokszor furcsa mércékkel mérték a magyarságot. A gyerekek, akik otthon szüleiktől, nagyszülőiktől az itteni magyar nyelvjárást tanulták meg - köl, vuot stb. mondanak, az iskolában meg úgy kell mondani, hogy kell, volt -, az iskolában rádöbbennek, hogy ők nem beszélnek szépen, helyesen magyarul és csalódás éri őket. Sok esetben elfordulnak az anyanyelvűktől. Szerintem a nyelv megőrzése szempontjából a gyökerek fontosak, a helyi nyelvjárás, ami az anyanyelvűk. Nem kellene az iskola 1. osztályában olyan nagy szigorral „irtani” a nyelvjárást, hanem csak fokozatosan. Érzékkel tanítani, rávezetni a tanulókat az egyetemes szellemi örökség elfogadására. Tapasztalom, hogy akik a uyelví)
