Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)
IN MEMÓRIÁM - Kiss Mária: Varga János (1927–2008)
(2005), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanári rangot adott neki. A tudományos munkába korán bekapcsolódott, Eötvös-kollégistaként részt vett a Magyar Történeti Bibliográfia munkálataiban. 1956-ban egyetemi tanársegédként jelentek meg publikációi (Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén). Tanulmányai társadalom-, agrár- és politikatörténet körébe tallóznak. Nagyrészt 18-19. századi történeti munkákat publikált. A középkorról - fiatal korában — kevesebb mű született. 1969-ben látott napvilágot A jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései évszázadaiban 1566-1767. című kötete. Jelentősebb művei: Telektulajdon a feudalizmus utolsó századaiban (1964); A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban (1971); Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es években (1982); Kereszttűzben a Pesti Plírlap. Az ellenzéki és középutas liberalizmus elválása 1841-1842-ben (1983). Élete végén középkori témában jelentek meg publikációi: Földeskü. Határviták lezárása a 12-15. században. Akadémiai székfoglaló (2000.); A királyi szerviens (2006); Az Árpád-kor szabaddénárosai (2006). Akadémiai székfoglaló előadásai: Magyarok és románok 1848-49-ben (1991. október. 3. Levelező tagság); Földeskü. Ilatárviták lezárása a 12-15. században (1999. május 20.). Munkái közül több német és angol nyelven is olvasható. Varga Jánost szülőföldjéhez, Vas megyéhez; falujához, Sótonyhoz őszinte ragaszkodás fűzte. Gyászjelentésén is kiemelten szerepel: „Sótonv szülötte”. Ez a ragaszkodás kölcsönös volt, szülőföldje részéről is megnyilvánult, tisztelték és szerették őt. Sokan voltak, vannak, akik úgy emlegették: a tudós, híres, neves ember, talán azt is megemlítették — ha tudták - hogy az MTA tagja lett. Ennél azonban sokkal többet jelentett számukra az, hogy hű maradt a vasi földhöz, szívesen látogatott haza, ha elfoglaltsága, vagy egészségi állapota ezt lehetővé tette. Mindig segítette a hozzá fordulókat, elintézte ügyeiket, tanácsokkal látta el őket. Szívesen vállalt előadásokat Vas megyei rendezvényeken, elnökölt a Vas megyei Levéltári Napokon. 1999 szeptemberében „Batthyány Lajos emlékezete” konferencián, „Batthyány Lajos és az 1848-évi szeptemberi válság” címmel tartott előadást. Egészsége ekkor már megromlott, talán ez volt az utolsó, nagy nyilvánosság előtt tartott előadása. Néhány hónappal korábban, május 20-án tartotta a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadását. A történész, tudós nincs többé közöttünk. Nem olvashatunk tőle új tanulmányokat. Nem örülhetünk a vele való személyes találkozásnak, nem emlékezhetünk vele együtt diákköri, egyetemi évek emlékeire. Nem távozott végleg közülünk. Emlékezünk rá. Ha el is búcsúztunk tőle, de nem váltunk el, hisz munkáiban itt maradt közöttünk. Itt marad a történész, itt marad a vasi föld hűséges szülöttének emléke, aki élete végéig „az maradt, amiként kezdte”, egyszerű, tiszta szívű EMBER. Elköszönünk Tőled. Isten veled! Nyugodjál békében! KISS MÁRIA 82
