Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Gál József: A XVI. országos dalostalálkozó Szombathelyen, 1905-ben

biláris emlékkönyv18 és a Dalosegylet 70. születésnapját köszöntő Vasvármegyében megjelent cikk is.19 Az alapítás évének az utódok mégis az 1863. esztendőt tekintették. Indokuk szerint „Az akkori gyászos elnyomatás korszakában ... a honi földbe ültetett külföldi növény nem tudott erős gyökeret heytani és hat évi fennállás után megszűnt. ”ao 1863-ban Pauer (Mezei) Antal és Balogh Gyula ösztönzésére ismét dalosegylet alakult, amely a vármegyeházán tartott Gyöngyössy Kornélia hangversenyen mutatkozott be. Első karnagyuk Schmall Imre volt, aki megzenésítette az egylet jeligéjét az Éljük dalolva életünk jelszót. Az 1868-ban elhunyt Pauer (Mezei) halála után az egylet működése elszürkült, néha évekre el is némult. 1878-ban Éhent választották egyesületi elnöknek, s ekkortól a dalárda gyakran hallatott magáról.21 A működés hullámhegyei és völgyei persze végigkí- séilék az egylet történetét.'' Az elnöki székbe köztiszteletben álló hivatalnokokat, ügyvédeket, polgármestereket, törvényszéki bírókat választottak. A titkári teendők pedig azokra hárultak, akiknek zenei felkészültsége minimális garanciát jelentett a szakszeríí munkára.

A Szombathelyi Daláregvlet működését is alapszabály határozta meg, a- melyet a közgyűlés illetve az állam felügyeleti szerve hagyott jóvá. A szombathelyi egyletnek négy alapszabálya maradt meg 1905-ig. Az első a már említett 1850. évi, majd 1870-ben, 1883-ban és 1899-ben határoztak a dalosok új alapszabály megfogalmazásáról.a,i

Az alapszabályok mindegyike fontos feladatként határozta meg a „kedélyt nemesítő szép művészete iránti érzék” fejlesztését (1850), ének- és zeneiskola alapítását, a hangversenyek által „zenei élveket szerezni” (1850) a hallgatóságnak. Az 1850. évi alapszabály mellékcélja az „egyházi ének emelése”, amely a későbbi szabályokból kimaradt.

A főcélok fokozatosan szélesedtek, különösen az 1899. esztendei tartalmazott újabb elemeket. Például a társadalmi élet élénkítését, a nemzeti, egyházi és polgári ünnepeken való részvételt, a hazafias érzelmek fejlesztését, továbbá „magyar népdalainkat és magasabb művészeti, nemzeti dallamainkat és zeneműveinket ismertetni és terjeszteni: Összegyűjteni és együttes működésre buzdítani a városban lévő zenei erőket. ”24

A célok megvalósítását eredmények és akadályok egyaránt jellemezték.

1. Az akadályok legjelentősebbikévé a működő tagok, azaz az énekesek krónikus hiánya vált. Ez hiány természetesen gyengítette más célok megvalósításának eredményességét is. A dalostoborzás visszatérő feladata a választmánynak. 1892-ben például így hívták a sajtón keresztül a fiatalokat: „dalosegyletünk naponként - fogy. Elfogyni pedig nem szabad, nem lehet megengedni... Jöjjetek tehát! Tárt karokkal, őszinte szívekkel, édes mondhatallan örömmel várunk titeket. ”25

2. Hasonló nehézséget jelentett az oly fontosnak tartott ének- és zeneiskola alapítása. 1872 decemberében már határoztak az iskola felállításáról,a,i amelyből azonban nem lett semmi. 1881-ben végre megindult a zeneoktatás a Matics-házban.27 Néhány év után azonban megszűnt, ennek időpontjáról nincs ismeretünk. Legközelebb 1901-ben nyílt — nem egyesületi - zeneiskola. Balassa Kálmán „zeneconservatóriuma” 5 évig segítette a

44