Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Söptei Imre: Bersek József, 1807–1865. – Egy valósabb életrajz

ni'il a középmezőny előtti első helyet jelentette. A további osztályfokokban végig az első osztályúak között maradt, folyamatosan fejlődve az 1824/1825. tanévben elérte a harmadik helyezést, ami mellett a magyar nyelvben elért eredményei az eminensek közül az ötödik helyre sorolták.A gimnázium hatodik osztályfokát is elvégezvén, tanulmányait még nem fejezte be, mivel a teljes, nyolcosztályos gimnáziumi végzettséghez szükség volt két, úgynevezett filozófiai osztály teljesítésére. Erre legközelebb Szombathelyen, a „Királyi Philosophiai Lycenmban” nyílt lehetősége, ezért özvegy édesanyja oda íratta be. 1825 őszén elkezdte, az első félévet még sikeresen befejezte, azonban má­sodik szemeszterét tanárai már nem tudták értékelni, csak azt jegyezhették be, hogy „Desernit”, azaz abbahagyta az iskolát. Itt újra ki kell térni az emlí­tett önéletírásra, amelyben szereplőnk csak félmondatos utalást tett arra, hogy „Logikából” állt volna olyan rosszul, hogy el kellett hagynia a líceu­mot. -u Azonban első félévi jegyei nem ezt támasztják alá. Valóban nem nyúj­tott kiemelkedőt e tárgyban sem, 57. volt, de még az első osztályúak közé tartozott. Ennél sokkal kiábrándítóbb volt a teljesítménye magyar nyelvből, ahol csak a második osztály 15. helyét, azaz közel az egyik utolsót érte cl. Ebbe alaposabban belegondolva persze nem lehetett csodálkozni, hiszen a hozzátartozók által a kőszegi tanácshoz beadott folyamodványok között kizá­rólag német nyelvűeket találunk. Minden bizonnyal a család anyanyelve, ma­gyar nemességük ellenére, a kőszegi többséghez hasonulva, német volt. A kő­szegi gimnáziumban éléit eminens eredmény valószínűleg viszonylagos lehe­tett, a többségében német közegben könnyebb volt a jobbak közé kerülni, mint a szinte tisztán magyar nyelvű szombathelyi tanulók között. KATONAÉVEK 1848-Ki 1826 februárjában, alig valamivel túl a 18. évén, Bérsek József katonának állt. Önkéntes közvitéz lett az éppen Bécs mellett állomásozó, báró Michael von Kienmaver (1755-1828) tábornok tulajdonában álló 8. huszárezredben. Fejébe nyomták a skarlátszínű csákót, felvette a sárga gombolásét sötétzöld dolmányt, a sötétkék prémes mentét és a piros nadrágot. Parancsnoka, Ivari von Luzsenskv ezredes, még abban az évben altisztté nevezte ki, minden bi­zonnyal elvégzett gimnáziumi osztályaira is tekintettel. Valószínűleg éppen káplárrá, ami apja egykori katonai pályafutásának csúcsa volt. 1827-ben csa­patával I Iódmezővásárhelyre és környékére vezényelték. Az ezredgazda halála után az új névadó-tulajdonos, Ferdinánd szász-co- burg-gothai herceg után Koburg-huszár lett Bérsek is, aki szép lassan elin­dult a ranglétrán. 1830-ban őrmester volt, ami voltaképpen szakaszparancs­noki beosztást jelentett. A kinevezését Lippán (ma: Lipova, Románia) vehette át, mivel az ezred már Arad (ma: Arad, Románia) környékén állomásozott. Közben tiszti tanfolyamot végzett, ami után 1831-ben Badenben hadnaggyá avatták. Parancsnoka 1827 és 1833 között Széchenyi István gróf fiatalkori barátja, Esterházy Vince gróf, ezredes volt. Kinevezése után valamivel moz­galmasabbnak ígérkező időszak következett, mert a párizsi forradalom miatt

Next

/
Thumbnails
Contents