Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt

A DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

A Népszövetség Tanácsa következő ülésszakát 1928. június 4-én kezdte Géniben. A „szentgotthárdi-fegyverügy” tárgyalására június 5-én került sor. A szervezet ügyrendjének megfelelően a korábban létrehozott - Hollandia, Chile és Finnország képviselőiből álló - „hármas-bizottság” tett jelentést a vizsgálat eredményéről, egyben javaslatot dolgozott ki az ügy mikénti befejezésre. Ebben figyelembe vették a helyszínen járt „Fegyverszakértői Bizottság” megállapításait is.

A „hármas-bizottság” az 1928. január 1-jén Szeutgotthárdra érkezett fegyvereket hadi célokra alkalmatlannak találta, tehát így nem minősültek már akkor sem használható fegyvereknek. A magyar hatóságok a saját törvényeik és a MÁV üzletszabályzata szerint jártak el. Senkinek a felelősségét nem lehetett megállapítani. Mindezek mellett a magyar kormánynak gondolnia kellett volna arra, hogy az esetnek nemzetközi kihatásai lehetnek és a vasúti szerelvényt átverés nélkül kellett volna szemlére biztosítani. A jelentésben szó sem esett arról, hogy a helyszínen talált fegyverszámok egyetlen esetben sem egyeztek a „Kék-könyv”-ben szereplő jegyzőkönyvi számokkal.'1

A Népszövetség Tanácsa egyhangúlag elfogadta a jelentést, ezzel az ügy lezárásra került. A döntéssel elégedetlen volt Franciaország és a kisantant országai, mert nem tudták elérni Magyarország megbélyegezését, a korábbi katonai ellenőrzés visszaállítására sem sikerült sor. Magyar és olasz részről elégedettség mutatkozott, bár némi árnyékot vetett Magyarországra, hogy itt történt az első „nemzetközi invesztigáció”. Mindenki meg volt győződve, hogy Magyarország a trianoni békediktátum tiltó rendelkezése ellenére titokban fegyverkezik, revízióra tör, de senki sem tudta ezt megnyugtatóan bizonyítani.

A történtek arra is rávilágítottak, hogy a kisantantba tömörült országok érdekszövetsége nem olyan erős, hogy nem fordíthatók egymással szembe.

Az események kimenetelét nagyban meghatározta Olaszország korabeli nemzetközi helyzete. Olaszország, mint az 1. világháború győztes „főhatalma” állandó tagságot kapott a Népszövetség Tanácsában. Ezért bármely számára kedvezőtlen, érdekeivel ellentétes határozatot meg tudott vétózni, vagyis megakadályozni. Amennyiben ti „hármas-bizottság” Magyarországgal szemben kedvezőtlen határozatot készített volna elő, annak határozattá emelését megakadályozhatta volna. Ez tükröződött a vizsgálat alatti és utáni magyar és olasz magatartásban. A népszövetségi vizsgálat még folyt, de Bethlen és Mussolini 1928. április 2-5. között titkos tanácskozást tartottak Milánóban.~~ Ezen megállapodtak, hogy olasz-magyar-osztrák szövetséget hoznak létre. Romániát leválasztják szövetségeseitől. Magyarország Csehszlovákia, Olaszország pedig Jugoszlávia ellen lép fel katonai nyomást gyakorolva területek szerzéséért, illetve visszaszerzéséért. Egyezségre jutottak abban is, hogy Olaszország magyar pilótákat képez ki és további fegyvereket küld Magyarország felfegyverzéséhez.

A titkos tervekben foglaltak részben — pl. a magyar pilóták kiképzése - kezdtek megvalósulni. A ki teljesedést, a trianoni békediktátum katonai eszközökkel való revízióját megszakította, hogy Bethlen miniszterelnök 1931 nyarán távozott a hatalomból, a gazdasági világválság hazai kihatására lemondott.~'s