Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
1. szám - ADATTÁR - Bakó Béla: Nemzetíeltés, kereszténység, antiszemitizmus. - A „kulturális kód" az 1. világháború előtti szombathelyi keresztény sajtóban -
ban. Ez a zsidók-keresztények szembenállásának toposzává vált, melyben a zsidó fél mindig az erkölcstelent, a keresztény vallás csúffá tevőjét mutatja be. A keresztény antijudeaiznms egyik gyakran előkerülő vádja volt a középkor során a zsidósággal szemben a vérvád. A 19. századtól aztán már egy más kontextusban jött elő ez a kérdés. Itt az oroszországi területen előbukkanó vérvádakra történő reagálásról van szó: Ilyenkor írja a lap, a zsidók megmozdulnak, leveleznek, gyűléseket tartanak és várnak a katolikus főpapok közbeavatkozására. „Én azt hiszem, ezt inkább a zsidók találták ki, hogy egy-egy bűnbe esett hitrokont ilyenféleképpen mossanak ki a bajból ... A gyilkost meg kell menteni, mert a vérvád áldozata. Dehogy is áldozat, gyilkos közönséges gyilkos, aki büntetést érdemel."'™ A ZSIDÓTLANÍTOTT ZSIDÓ IRODALOM 1913 novemberében köszöntötték a 70 esztendős Kiss József zsidó költőt. Az ünnepségeknek aztán nem kívánt folytatása is lett, ugyanis Lux Terka méltató beszédében az agg poétát a „legnagyobb magyar költőnek" aposztrofálta. Nos, ez a ,Jól sikerült" megjegyzés indukálta Kulcsár Gyulát arra, hogy a magyar-zsidó irodalom kérdéseiről értekezzen. Annál inkább, mert a román, zsidófaló Goga Oktavián azt a kijelentést tette, hogy itt magyar honban „nincs is más csak zsidó irodalom."'™ (Jellemző módon a korabeli nem magyar antiszemiták közül azok, akik mindig feladatuknak érezték a magyar belügyekbe való beavatkozást, gyakran tettek olyan kijelentéseket, hogy Magyarországon zsidó elnyomás, uralom van. Lásd: a bécsi polgármestert, Kari Luegert, aki folyton Judapest néven emlegette a magyar fővárost.) A szerző mindezt a csalóka érzést annak tulajdonította, hogy létezett egy-két zsurnaliszta műelem, amit valóban a zsidók hoztak a magyar sajtófolyamba és színvonalasan is művelnek, de a veretesebb magyar irodalomban már korántsem ez a helyzet. A kortársak közül három zsidó alkotót tartott a méltónak a magyar pamasszusra: Kiss Józsefet, Molnár Ferencet és Bródy Sándort. A többit - Lengyel Menyhért, Heltay Jenő - nem. (Megállapítását úgy véljük igazolta az idő, de az általa kiemelkedő magyarok poéták sorát jobban megrostálta az irodalomtörténet.) Azt sem titkolta a szerző, hogy a zsidó mentalitás és jellem kérdésében Bartha Miklós volt nagy hatással volt rá, s maga is úgy látatta a zsidó alkotószelleműéi a kreativitás, a modemség a jellemző és nem a konzerválás. Molnár Ferenc újítását abban vélte látni, hogy felfedezte a zsidótlanított zsidó irodalmat, hősei zsidó zsargonban beszélő keresztény szereplők, ezért kétértelműek, így megnehezíti a közönségnek az azonosulását. Összességében így fogalmazott: „akármilyen genialisak s akáj-milyen hazafiasak legyenek is: csak nemzetiek nem tudnak lenni. " :í * Tulajdonképpen tigyanezt a történetet harsányabb hangszerelésben tárgyalta a Szombathelyi Kis Újság: „Zsidók és keresztények, lapok, irodalmi- és egyéb társaságok tudvalevőleg melegen üdvözölték a közelmúltban Kis Józsefet, a »Simon Judit« és egyéb versek íróját, mint a magyarság büszkeségét, sőt a legnagyobb magyar költőt. Aki mellett Ai~any János is csak holmi gyatra lantpengető volt. (Ilyenformán írták.) Elfogult, elvakult, klerikcdis, sötétfejű turáni volt (58
