Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - MŰHELY - Gál József: Káldy Lajos, az akvarell mestere

MŰHELY GÁL JÓZSEF KÁLDY LAJOS, AZ AKVARELL MESTERE A 2. világháborút követő fényes szelek esztendeinek egyik fontos eseménye volt a társadalmi mobilizáció soha nem látott fölgyorsulása, amely a lehetséges munkás-paraszt fiatalok sokaságának értelmiségi pályára való irányítását kezdeményezte és eredményezte. E folyamat keretét a koalíciós pállok 1945 és 1948 közötti ún. szabadművelődési programja adta, amely valójában a felnőttnevelés művelődéspolitikáját jelentette. A tervezetet kidolgozó értelmiségiek, köztük a mozgalom egyik vezetője Karácsony Sándor, a ki váló pedagógus, szakítottak a háború előtti időszak hivatalos népművelési politikájával, amely kívülről, felülről kívánta céljai elérni. A szabadművelődés szerint a nép saját elképzelései, érdeklődése szerint tanuljon, szerveződjön s az aktuális politika e törekvésekhez a szükséges kerteket, feltételeket biztosítsa. Az elképzelések fontos eleme volt mindenfajta állami és politikai szervezet irányításától, befolyásolásától való elhatárolódás. A szabadművelődés a kultúra minden területén - ének, zene, tánc, stb. elindította azt a folyamatot, amely csírájában ennek az elképzelésnek megfelelt volna. A mozgalom egyik színtere volt a képzőművészet, amely Szombathelyen Derkovits Gyula Képzőművészeti Szabadiskola, közismertebb nevén Derkovits Kör néven indította útjára, azokat a képzőművészeket is, akik a 20. századi - annak második fele - megyeszékhely képzőművészeti életének fontos szereplői, alakítói lettek. Ez a Kör pótolta az akkoriban hiányzó képzőművészeti képzést. Irányítói Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor voltak az első esztendőkben. Az induló generáció tagjai közül néhányan sikeres hivatásos képzőművészek lettek, mint Cs. Kovács László, Németh Mihály, Rozanits Tibor, mások mindennapi munkájuk mellett hódoltak a festői önkifejezésnek. Ez utóbbiak, közé tartozik Káldy Lajos, a jeles akvarellista festőművész is. 5