Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 1. rész

A címben megjelölt régióbeli munkálkodásuk azonban nem sokáig tartott. A vármegye Szombathelyen kívüli településeinek eseményeiről folyamatosan tudósítottak, de a Dunántúlról csak az első számokban jelentek meg újdonságok, akkor is csak a szomszédos Zala és Sopron vármegyék híreinek rövid kivonatai. Érdemes még szót ejteni a lap anyagi ügyeiről. Az előfizetés talán a korban általános negyedévi 1 forintnál kicsit magasabb, a másfél forint éves szinten 6 forintra nőtte ki magát, de a képeslaphoz viszonyítva elfogadható összeg volt. Egy kezdő laphoz mérten viszont meglehetősen sok hirdető támogatta a lapot. Sőt ezeknek egyike sem mondható állandónak, ez külső nagyobb befolyási! gazdasági vagy politikai érdekcsoport tartós támogatását mutatná, hanem szinte számonként változtak. Volt közöttük bécsi gyár - Kohn Albert fiai -, szombathelyi kereskedő - Franki és Ledovszky, Ungár Zsigmond -, szintén helyi kézművesek - Klein Mór, Schwarz Károly szabók, vagy a neves kőfaragómester Hudetz József-, sőt környékbeli uradalmak is, mint pl. az ölbői, mely lóherét kínált eladásra. A lap mindösszesen 2 hónapot élt, február 26-ai száma már azt a hírt közölte, hogy legközelebb „már mint Mustrált élczlap fog megjelenni" ,

19 TORMA: SZOMBATHELYI CSÍPŐS Az ígéretet be is váltották! A következő vasárnapon valóban megjelent az új lap, a Torma

20 első száma. Már maga a címlap is figyelemfelhívó, ugyanakkor a korra teljesen jellemző volt. A lap címét adó betűket tormadarabokból állították össze, amely alatt egy - minden bizonnyal vendéglői - életkép látható. A nagy asztalt többen veszik körül, akiket elsősorban ruházatuk alapján lehet a 19. század második felének jellegzetesen ábrázolt típusaival azonosítani. Akad közöttük katona, gyermek, elegánsan öltözött hölgyek, magyar ruhás köznemes, cilinderes polgár, reverendás katolikus pap és keménykalapos zsidó, akiknek a pincér által tálon felszolgált, „gőzölgő" reszelt tormától arcuk megnyúlik, szemük könnybe lábad, többen kénytelenek félrefordulni. Talán a Zuhany második címlapjával lehetne némileg hasonlítani. Maga a lap a szombathelyi Bertalanffy Imre-féle nyomdában készült, de a rajzok kliséit máshol gyártották, a budapesti Haberkoni és Lovish cégnél. A szerkesztőség és a kiadóhivatal is azonos helyen a Gyöngyös utca (ma: Fő tér) 22., később Kereszt (ma: Kiskar) utca 8., majd a Forró utca 21. szám alatt, mindannyiszor Kohn Samu lakásában működött, aki ide kérte beadni az előfizetési igényeket és a megjelentetésre szánt irományokat is. A kor szokásainak megfelelően, a tulajdonos alapvetően előfizetés útján szándékozta lapját terjeszteni, de egyes számokhoz is hozzá lehetett jutni a szerkesztőségben és a Gyöngyös utcában fekvő özvegy Ungárné-féle dohánytőzsdén. Az első szám 1882. március 5-én jelent meg, de megszűnésével kapcsolatban egyáltalán nem lehetünk abban biztosak, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban található, 1891. szeptember 20-ai dátumot viselő lett volna az utolsó. 54