Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Nagy Zoltán: Egy 19. századi Vas vármegyei kultusztárgy nyomában. - Than Mór Batthyány Lajos olajfestésű arcképétől Wieber Mariann öltöztetett, szobráig -

sum - a saját utamat jártam - látható. Az újítás a szobor statikusságának feloldásában volt, az előre lépő figura a jelmondathoz igazodik. A díszmagyarhoz nem a megszokott csizmát, hanem a főnemeshez illő reneszánsz szabású cipellőt, deli sarut és hozzávaló lábhoz simuló feszes nadrágot adott Batthyányra a művész. Alexa az 1867. évi párizsi világkiállításra is kiküldte munkáját, amely jó fogadtatásra lelt. Ebből az alkalomból Henszlmann Imre a Vasárnapi Újság közönségéhez intézett elragadtatott hangú cikkben üdvözölte alkotóját, és - a kiegyezés évében - a mártírhalált halt Batthyányt egyaránt, így született meg a kultusz, műalkotásban megtestesülve: „A szobor vésője semmit sem adhat ez alak daliás fenségéhez. Ha híven másolt, mikor legföllebb hajói elleste s szerencsésen kiválasztotta azt a pillanatot, mikor a hős akár a parlament viharával, akár az életölő golyókkal szembe néz, mikor a régi római költők szerint sem a fenyegető hatalom tekintete, sem a rosszat követelő polgárok túlzó heve által meg nem ingatva áll erős meggyőződései sziklatalpazatán, s ha erről fogalmat bír nyújtani az utóvilágnak: eleget tett kötelességének . - Csak a szobor által ábrázolt eszményi, s mégis oly valódi alak benyomásánál akarunk maradni. S nem tehetünk róla, ha a ruházat, környezet s külsőségek festőisége dacára, mi e parancsoló alakban a nagy hazajl utolsó perceit, a vértanúságot szenvedő miniszterelnök halála menetét képzeljük. S e képzelet benyomása alatt a nagy hazafi jelleme és alakja, egész törhetetlenségében, honszerelme és lojalitása kettős fényben tűnik fel előttünk, s megvilágítja pályájának utolsó, oly igen szomorú végzetű szakaszéit.'

1

'''^ Alexy egészalakos, méltóságot, de egyben dinamizmust kifejező képmásajói megfelelt annak az ideálképnek, amely a kiegyezéskor Batthyányról divatba jött. A szobor külföldön volt, így a bemutatáshoz Székely Bertalan fényképéről másolt ceruzarajzról Rusz Károly vitte át fadiicra, hogy az újságba ki lehessen nyomtatni. Ez a kép is hozzájárult Batthyány alakulóban lévő kultuszához, mivel az új festőnemzedék fiatal képviselőjét megihletve e nyomán készítette el egészalakos képét 1868-ban, a megrendelő Vas vármegye közönsége számára. A kortársak szerint a szoborról másolt festmény az a kultusztárgy, amelyik leginkább megközelíti azt a fennkölt ideálképet, amelyet Batthyány családtagjai, barátai és maga a kor is magáévá tett. Szemere Bertalan szavai szerint: „Batthyány érzett mindig nemesen, cselekedett mindig őszintén, elítéltetett töivénytelenül, meghalt ártalmatlanul - tehát bír a politikai mártíromság minden címeivel."'*

0 1867-ben megszületett a kiegyezés, amely széleskörű amnesztiával is járt, így más megítélés alá esett Batthyány Lajos miniszterelnök személye és sorsa is. „Vas vármegye bizottságában 1867. november 4-én kegyelet teljes döntés született: Egyszersmind indíttatva azon kezdettől, melyet honunk vértanúja Batthyány Lajos gróf emléke eránt táplálunk..., ezen gyászos sorsú honfitársunknak olajfestésű arcképe is szintoly nagyságban és kerettel, mint Deák Ferencé megrendeltetik. "

31 1862-ben a Batthyány család a történeti festészet képviselőjének egyik legkorábbi művelőjével Than Mórral, Barabás Miidós egykori festőnövendékével lépett szorosabb kapcsolatba. 90