Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Johann Seedoch: Batthyány Lajos gróf szalónaki és vasdobrai uradalmának a Cs. Kir. Kamarai Igazgatóság részére történő átadása 1850-ben

A4. § az uradalmi belső földterületeket sorolja fel, amelyek között megtalálható volt: 1.) A közösen birtokolt - ma várnak nevezett - kastély földjének északkeleti része, 2.) a vár körül futó és kizárólag Batthyány Lajos tulajdonában lévő kastélyárok-kert, 3.) a belvárosban lévő ingatlanok, számszerint hat, 4.) a külvárosban az evangélikus templom és a Batthyány Kristóf-féle major mellett elterülő uradalmi major, 5.) az ahhoz kapcsolódó, 5 hold'* nagyságú kert és 6.) a Fehérpatak mellett álló malom udvara. A belsőtelki földek összteijedelme 8 341/800 holdat (1100 négyszögöllel* számolva) tett ki. A sok kis parcellában fekvő, mindösszesen 148 24/32 holdnyi szántóföldeket búzával, rozzsal és lóherével vetettek be. Az uradalmi rétek kiterjedése 21 17/32 hold, míg a városszalónaki erdő 341 20/32 hold nagyságú volt, és ezekben a két egykori uradalom a legeltetési jogot a községgel közösen gyakorolta, ám a faizási jog kizárólag a községet illette. Ezek mellett a Városszalónak határban volt egy hozzávetőlegesen 1100 hold kiterjedésű uradalmi erdő, amelynek fele Batthyány Lajosé, fele pedig Batthyány Kristófé és Batthyány Ferencé volt. Ebben az erdőben egy 1669. május 9-én kelt engedély alapján a szomszédos három horvát község - ^JMönchmayerhof (Baratmqjor)" (ma: Mönchmeierhof, Ausztria), yr

Allersgraben (Sirokány)" (ma: Allersgraben, Ausztria) és „Raunriegl (Füs)" (ma: Rauhriegel, Ausztria) - legeltetési és faizási joggal rendelkezett, csakúgy, mint a schönaui zsellérek, akik számára a városszalónaki község saját erdeiben nem engedélyezte a legeltetést. Az 5. § az előzőben megnevezett földteriileteken álló épületeket sorolja fel. Elsőként a háromemelet magas, 14 szobából, két konyhából, két kamrából, négy pincéből és a Batthyány Kristóffal közösen bírt böitönből álló kastélyt, továbbá a városban lévő uradalmi kocsmát, mészárszéket, két boltot, valamint öt házat, amelyekben több zsidó család lakott bérlőként. A major udvarán állt egy egészen újonnan épített, 40 öl hosszú birka-, ló- és ököristálló, egy új cselédlakás, egy kocsiszín, egy keitészlakás, egy nagy cséplőpajta, egy disznóól és egy szivattyús kút, a major sarkában pedig az úgynevezett Tó kocsma. A Fehérpatak melletti malom háromkerekes volt. A kertet, a malmot, a kocsmákat és a boltokat árendában adták. Az árokkal szegélyezett nagy kertben 285 darab gyümölcsfa (20 sárgabarack, 114 töipe körte, hét magastörzsű mirabella, 90 szilva, hat magastörzsű körte, 13 ringló és 35 alma) állt, míg a majorban négy par lovat, két pár ökröt és 462 darab juhot írtak össze. A takarmánykészlet búzából, rozsból, hajdinából, zabból, bükkönyből, saijúból, szénából, szalmából állt, és pincék 439 22/64 akó

(> bőit, 338 hordót és hét kádat őriztek. Városszalónakon 1850-ben az uradalom számított bevétele 1769 pengő forint 38 krajcárt

7 tett ki. A kegyúri jogot Városszalónakon a vallásalap gyakorolta, amelynek következtében, ezzel összefüggésben az uradalomra semmiféle teher nem hárult, kivéve, hogy egy régi alapítvány vagyonából a katolikus plébánosnak évi 11 pengő 60