Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában

gyár politikusok jelentős lépéseket tettek a béke megmentésére, kezdeményezéseik azonban a pozíciójában jelentős mértékben megerősödött Habsburgudvarban nem találtak meghallgatásra. Az összetett válsághelyzet kiéleződésének okait és folyamatát értelmezve az ultramontán Journal de Bruxelles szeptember 13-án azt emelte ki, hogy a magyar párt türelmetlenül sürgeti Ausztria intervencióját a konfliktus lezárása érdekében. Szerző megítélése szerint nem kevesebb a tét, mint Magyarország Ausztriától történő esetleges végleges elválása, amennyiben utóbbi habozna Horvátországot rávenni a békére.

70 A háború kitörésének közvetlen előzményeit vizsgálva a Gazette de Liege az osztrák kormány és a dinasztia egyetértésével augusztus 31-én meghirdetett, és a Batthyány-kabinet által teljesítendő békefeltételeket ismertette, amely azonnali konzultációk megkezdését írta elő a bécsi és a pest-budai minisztérium számára Jellacic bevonásával, valamint az ellenségeskedések azonnali felfüggesztése mellett. A diktátum azt is előírta, hogy Pest vállaljon kötelezettséget „Rqjacic emberei üldözésének'

1

'

177 késlekedés nélküli megszüntetésére, valamint a független magyar hadügy Bécsnek történő alárendelésére. A cikkíró a történetet nem kommentálta, és kísérletet sem tett annak árnyaltabb megközelítésére.

78 Néhány nappal később is beérte csupán annak közlésével, hogy a bécsi parlament nem fogadta a magyarok béke küldöttségét.

79 Az 1848 nyarának végén kiéleződő magyarországi válsághelyzetet a belgiumi liberális és radikális irányzatokat megjelenítő hírlapok a régi abszolutisztikus rendszerek visszaállítására, illetve a forradalom továbbfejlesztésére irányuló törekvésekből összeálló általános európai folyamatok szerves részeként láttatták. Nyomatékosan felhívták a figyelmet a konfrontáció kiteljesedésének elhárítása érdekében megindított kompromisszumkereső, a horvát lázadóknak a teljes nemzetállami szuverenitást felajánló, illetve a Habsburg Birodalom adóssága visszafizetéséből állítólag részt vállalni kész magyar próbálkozásokra. Hangsiilyozták, hogy a konfliktusban Jellacic távolról sem a nemzeti érdekekért elszántan harcoló politikusként, hanem a Magyarország alkotmányos önrendelkezésének felszámolására készülő Habsburg-ellenforradalom zsoldosaként vállal szerepet, mellyel szemben a magyar parlament és a kormány határozott ellenlépései a törvényes rend megvédésére irányulnak. Rámutattak arra is, hogy a bécsi udvar elutasító magatartása elkerülhetetlenül a magyar belpolitika radikalizálódásához, valamint a kormány pozícióinak meggyengüléséhez vezetett. Ezzel egy időben, több orgánumban helyet kapott Széchenyi mérsékelt politikai magatartásának méltatása és szembeállítása a magyar liberális politikai vezetésnek az elemzők szerint radikalizmusba hajló, és a nemzetiségekkel szembeni elkövetett hibák következtében a kialakult helyzetért szintén felelősnek nevezett irányvonalával. Feltűnő a konzervatív katolikiis fórumok nyárvégi fejleményekkel kapcsolatos visszafogott hozzáállása, óvatos reagálása. A magyar kormány békés kiútkereső konkrét javaslatainak tartalmi lényegéről gyakorlatilag nem tettek említést, és beérték Batthyányék meghmsiilt bécsi tárgyalási kísérleteinek egyszerű elmesélésével. A deslaiptív ábrázolás mögött teljes mértékben hiányzott értékelő állásfoglalásuk. A magyar belpolitikai helyzet alakulását értékelve elsősorban a radikális, általuk anarchistaként ábrázolt elemekre fókuszáltak, mi29