Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában

amennyiben a szembenálló felek nem lennének képesek megállapodásra jutni. Miiitán pedig a szerbek mindeddig nem találtak megfelelő támogatókra sem a császári udvarban, sem az osztrák kormányban, sem pedig a császári hadseregben, azt sem zárta ki, hogy ott fognak szövetséges ntán nézni, ahol a leggyorsabban eredményt érhetnek el. Mindezek alapján egyáltalán nem tartaná meglepőnek, sem pedig kivetnivalónak (!) azt sem, amennyiben végső kétségbeesésükben esetleg az oroszok, illetve a törökök karjaiba vetnék maglikat.

71 A délvidéki harcokkal, a szerbek sikereivel folyamatosan foglalkozott a L'Éclaireur is. A namuri lap augusztus 6-ai értékelése úgy látta, hogy a bánáti legújabb háborús fejlemények kimenetele a magyarok szempontjából mindvégig felettébb kedvezőtlenül alakul.

72 Megállapítható, hogy 1848. július második felében jelentős fordulat következett be a magyarországi nemzeti kérdés belgiumi megítélésében. Liberális körökben elteijedt és felülkerekedett az a vélekedés, amely a horvátok, a szerbek és a románok lázadását egyaránt a bécsi republikánusokkal együttműködő, immár a márciusi bécsi forradalomért is egyértelműen felelőssé tett magyarok elnyomó politikájával magyarázta, és ezzel egyben hitelesítette is a zendülést olvasói előtt. Jelentős befolyásra tett szert az idézett vélekedés a radikális közvéleményt megszólaltató sajtó bizonyos orgánumaiban is. Az élesedő konfliktusban - a barbár elnyomókról terjesztett sztereotípiákat készpénznek véve egyoldalúan a magyarokat marasztalták el, visszhangozva és terjesztve az ellenforradalom által manipulált és annak érdekeit szolgáló hamis propagandát. Jelentős emocionális és nyíltan ellenséges töltéssel hangszerelve fordultak ugyanakkor az ultramontán fórumok a magyarok ellen, nem titkolva Habsburg-párti elkötelezettségüket. Helyzetértékeléseikben azonban egyelőre továbbra is béke utáni vágyakozásuk dominált. Továbbra is megőrizte objektív alapállását ugyanakkor a mérsékelt progresszív liberális L'Indépendance Beige, a radikális republikánus L'Éclaireur, valamint a liberális-katolikus L'Imparüal de Bruges és a Journal des Flandres, amelyek eredeti véleményük mellett kitartva a magyar kormányt a törvényes rend elszánt védelmezőjeként, az uralkodójuk ellen is lázadó horvátok vezetőjét, Jellacicot pedig az ellenforradalom szolgálatában álló diktátorként ábrázolták. A BÉKÉS MEGOLDÁSRA IRÁNYULÓ MAGYAR KEZDEMÉNYEZÉS KUDARCÁRÓL Augusztus végéhez közeledve a magyar politikai elit elszánta magát, hogy több vonatkozásban is kísérletet tegyen az immár közvetlenül robbanással fenyegető magyar-Habsburg(-osztrák-horvát) ellentétek békés feloldására. A vizsgált belga hírlapok felfigyeltek a konfrontáció megszüntetésére irányuló próbálkozásokra, és jelentőségüknek megfelelő érdeklődéssel kísérték azok kimenetelét. A kiútkereső törekvések legfontosabb irányát a Habsburgok által immár nyíltan támogatott, Jellacic irányítása alatt álló horvát mozgalom lecsendesítése képezte. Különösen megértő hangot ütött meg a magyarok irányában a progresszív liberális-katolikus L

'Impartial de Bruges. Szeptember 6-án megjelent részletes elemzésében a magyar-horvát ellentétek drámai kiéleződésére figyel27