Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 2. rész

SÖPTEI IMRE „TORMA AZ ORRUK ALÁ!" - EGY VIDÉKI ÉLCLAP, 1882-1892 -' 2. RÉSZ SZEREPLŐK - KITALÁLTAK ÉS KIFIGURÁZOTTAK A teljesség igénye nélkül, csak részben tudjuk bemutatni az újság történetének ezen elemét, mert a tíz év alatt rengeteg kitalált és valós személyt jelenítettek meg, amelyek, illetve akik közül többek éveken keresztül élték lapbéli életüket. Kezdetben jelentős szerepet szántak a fővárosi élclapokban már sikeres, kitalált szereplőtípusoknak, amelyek egy-egy jellegzetes réteget illetve magatartásformát jelenítettek meg Magyarország akkori társadalmából. A mindjárt az első számban szerepeltetett Rosenbeicz Mándi alakját

1 - akit talán Horváth Gyula mentett át a Zuhanyból - az egykor a Bolond Miskából isméit Spitzig Iczig inspirálhatta. Természetesen szerepelt a máshol már jól bevált, mindent jól „megmondó" csizmadiainas, itt „Csiriz Miska lábász-gyakornok" néven.

a Az egyik, egyértelműen bizonyíthatóan korábbi mintát másoló alak: a kőszegi levelező, akinek a Kipfelhauser N. r. II nevet adták. Ennek, a korban szinte jelképpé vált, kitalált személynek megalkotója Tóth Kálmán, a Bolond Miska című élclapot 1860-ban elindító népszerű író és költő volt. Kipfelhauser Adolf, egy Stájerországból Magyarországra helyezett hivatalnok, akinek a szájába Tóth kispolgári véleményeket adottá Ö, az „opportunus burger" jelenítette meg a korszak magyar lapjainak éles német-, egyúttal a hozzájuk kötött polgárellenességét.

4 Tulajdonképpen ebbe a szerepkörbe került a kőszegi bérviszonyokról beszámolókat küldő, római kettessel jelzett reinkarnáció is. Nevetségessé kellett tennie a többségében német származásid polgárság által lakott várost, amelynek lakóit ráadásul még nyelvhasználatának, sokszor szinte az érthetetlenségig vitt kifacsarásával is gúny tárgyává tették. Ez utóbbi miatt, még a korszak történetével többnyire tisztában levő kutatónak is sokszor komoly fejtörést okoz kibogozni a tárgyalt személyeket és eseményeket. Az első levél 1881. augusztus 13-án érkezett a „szomszédból",

5 de a kifejezés korabeli általános használatát mutatja, hogy júniusban már feltűnt a „kipfelhauser", mint a kőszegiekkel kapcsolatos negatív jelző.

0 Rajzot is kapott a jó „purger", amelyet kivételesen a későbbiekben nem használtak fel másféle cikk illusztrálására, de olyannyira általános, hogy nem visz közelebb abban a kérdésben, hogy Kőszegről ki tudósíthatta a Tormát. Sajnos, oly lelkesen reszeltük a Tonnát, hogy könnybe lábadt szemünkkel nem vettük észre, az 1. rész címében az alig egy évtizeden át működő élclapot majdnem a 20. század végéig éltettük! 31