Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A hivatásra csak teljes önfeláldozással lehet, felkészülni" - Beszélgetés Garas Kálmánnal -

A Szombathelyi képzőművészetét bemutató reprezentatív albumban bántónak éreztem, hogy a művészekről sokszor igazolványkép minőségű portrék jelentek meg. Ekkor gondoltam arra, hogy az alkotókat munkájuk közben, megszokott, alkotó környezetükben volna jó lencse végre kapni. Volt sok ilyen tematikájú képem és ennek lett az eredménye az 1999-ben a Savaria Tourist Galériában rendezett kiállításom. A megmérettetés mindig izgalommal jár és bevallom féltem tőle. Korábban elsősorban a zenei eseményekkel kapcsolatos kiállításaim voltak, a Zene Világnapján, vagy Capella lemezbemutatók alkalmából. Most izgalommal vártam, hogyan fogadja a közönség azokat a portrékat, amelyek a köztünk élő, tudományokkal, miívészetekkel foglalkozó embereket ábrázolják. Mondhatom nagy siker volt. Még a televízióba is behívtak egy riportra. Az ottani beszélgetést hallotta a BKL kiadó igazgatója. így jött létre az „Arcterek" című kötet. Sajnos, sok benne szereplő neves személyiség azóta már eltávozott közülünk. 2006 őszén jelent meg Szilágyi István építészettörténeti könyve, amelyből egy új Szombathely bontakozik ki számunkra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek a könyvnek az épületfotók révén a társszerzője vagy. „A mesterséget meg lehet tanulni, de a hivatásra csak teljes önfeláldozással, különös kegyelmi állapotban lehet felkészülni.'" — ezt a Márai Sándortól származó gondolatot gyakran szoktam idézni, mert ezzel teljes mértékben tudok azonosulni. Az épületfotózásnak vannak ideális pillanatai. A megyeházát például szeptemberben csak délután 5 óra körül érdemes fényképezni, mert akkor pompázik, akkor éri a homlokzatot olyan fény, amely Idemeli az architektúra szépségeit. Az épületeket megfigyelve általában kiválasztható egy ilyen időpont és akkor lehet karakteres képet készíteni. Értő hozzáállásod nagyon meglátszik ezen a könyvön. Szilágyi István ismerte elkötelezettségedet, és ezért ragaszkodott ahhoz, hogy te készítsd el a fényképeket. Nagy örömmel dolgoztam együtt Szilágyi Istvánnal. Feltérképeztem a kiválasztott épületeket. Sok időt fordítottam arra, hogy különösen a részletgazdag homlokzatoknál, megtaláljam azt a pillanatot, amikor megfelelő a megvilágítás. Hetekig tartott, amíg több napszakban végigjártam a helyszíneket és kiválasztottam a fotózásra legideálisabb időpontot. A mellékutcákban fotózott, eddig szinte észrevétlenül maradt épületek látványa miatt, még a várost ismerők számára is új kép tárul fel a könyv lapozgatása közben. Örülök, ha ezt észrevették. Sajnos, mostanában a látvánnyal kevesebbet törődnek a szerkesztők. Pedig az épületfotózásnak nagyon szigorú szabályai vannak. A falaknak akkor is függőlegesnek kellene lenni, ha egy toronyház van a képen ... 8