Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A hivatásra csak teljes önfeláldozással lehet, felkészülni" - Beszélgetés Garas Kálmánnal -
Első ilyen nagy élményem az általa szervezett Pável Ágoston kiállításhoz kapcsolódik, amikor nemcsak a korral, de a Pável család Szombathelyen élő tagjaival, a família archív anyagaival is megismerkedhettem. De felidéződnek a Bakó József, Bárdosi Németh János emlékkiállítások eseményei is. Nagy élmény volt az akitor élő irodalmi nagyságokkal találkozni. Ezek az idős urak engem, a fiatalembert, teljes nyíltsággal szinte barátként fogadtak. Ezek inspiráló élmények voltak. A könyvtár nagy fotógyűjteményét nagy buzgalommal igyekeztem gyarapítani. Arra gondoltam, hogy ki lehetne alakítani egy városi fotóarchívumot, de ezt az ötletemet a vezetés - talán financiális okokból - nem támogatta. A tevékenységem később, zenei irányba fordult. Barátságba kerültem Tibold Ivánnal, a városi Zeneiskola igazgatójával, aid meghívott mellékállásba. Ettől kezdve a konceileket fényképeztem a növendék hangversenyektől a nagy zenekarok, sztárok fellépéséig. Ez teljesen új miliő volt. Meg kellett ismerkednem a szokásokkal, a zenekari koncertek hangulatával. Jártasságot kellett szereznem, hogy tudjam, melyek azok a zenei pillanatok, amelyet fotós szempontból kifejezőbbek. Ekkor már a FÉNYSZÖV-nél voltam műszaki vezető, de nem szakadtam el a honismerettől. Az 1970-es évek végén volt egy könyvtári kiállítás, amelyet Keresztúriné Pintér Marika - a Hazafias Népfront honismereti munkabizottságának elnöke - szervezett. Régi, még Farkas Géza fotografusmester készítette üveglemezekről és síkfilmekről kellett az egykori Szombathely városlátképeit nagyítani, mivel az ehhez szükséges berendezések csak a FENYSZÖV-nél voltak meg. így lett közismert az általam nagyított, 1930-as években készült Főtér kép, amelyet később nyomdai úton is sokszorosítottak. A kiállítás nagy siker volt, több százan megtekintették. így válik valaki dokumentarista fényképésszé? Ez nálam nem volt tudatos dolog én kezdetben csak fotóztam és az elmondottakból, talán látszik, hogy kerültem közel ehhez a szakterülethez. A népfront kiállítás után kaptam is valamilyen kitüntetést, de azt kell mondanom, az élet hozta ezt a lehetőséget. Bokányi Péterrel van egy közös munkátok, a Répcelak képeskönyve. Szülővárosunk felkérésére fogtunk neki a munkának, de mindegyikünk szabadon alkotott. A könyv szerkesztését együtt végeztük. A rendezőelv itt az időrend volt így készült a szöveg és a képek is ennek megfelelően követték egymást. Megpróbálkozttink a tematikus fejezetek kialakításával, de akkor nagy egyenetlenségek jelentkeztek volna ezért inkább maradtunk az időrendnél. Beszéljünk egy kicsit a portré fényképezésről, amely munkásságodban jelentős helyet foglal el. A portré fényképész munkája legtöbbször estébe nyúló tevékenység és ehhez a családnak is partnernek kell lenni. A munkához persze sok türelem kell. Végigülni egy előadást, megvárni az eseményt, megfigyelni egy folyamatot és megtalálni azt a pillanatot, amely jellemző, amelynek elérkeztekor sikerül egyegy értékesebb képet elkészíteni. 6