Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - MŰHELY - Gál József: Káldy Lajos, az akvarell mestere

Innen hoztam haza egy faragott keresztet. A boroshordóim homloklapját is megfaragtam azóta mind. A szobrászkodás nekem túl lassú volt, ezért aztán búcsiit is mondtam ennek a műfajnak. A képzőművészettel való alaposabb ismerkedésem a háború után kezdődött meg. Előbb a Jaksa István vezette MAV képzőművészeti körbe jártam. Aztán - talán 1946-ban - egy másik szakkör is indult a szabadművelődési iskola Derkovits Gyula Képzőművészeti Köre, amely csak Derkovits Kör néven maradt meg az emlékezetben. A Derkovits Kört két nagyszerű ember Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor vezette. Tőlük nemcsak szakismeretet, festői látásmódot, hanem emberséget is tanultunk. Személyiségük olyan légkört tudott teremteni, amilyet azóta sem találtam sehol. Soha nem éreztették, hogy ők a tanárok, mi pedig csak tanítványok vagyunk. A légkörre jellemző, hogy a foglalkozásokra még akkor is elmentünk, amikor a munkahelyünkön a kimerülésig elfáradtunk. Ez a légkör addig tartott, amíg Majtényi Károly át nem vette a Vas-Zala Megyei Képzőművészeti Munkacsoport irányítását. Attól kezdve minden megváltozott. Ha Radnóti vagy Burány még marad a szakkör élén, akkor talán máshol lennék én is, nem ott, ahol most vagyok. Meddig jártál a Körbe? 1953-ig. De nemcsak a Körbe, hanem - és ezt szinte nem is lehet szétválasztani - a Vas-Zalaiak munkacsoportjába is. 1953-ban kezdtem meg a gépiparit, így a napi munka, az esti iskola és a család mellett - ekkor már két gyermekem volt - nem maradt sem energiám, sem időm rendszeresen járni a körbe, pedig a műterem a lakásom fölött volt. Nyaranta egy-két alkalommal még megpróbálkoztam, de már más emberek voltak ott, megváltozott a légkör. Engem nem hívtak, nem is marasztaltak. A 2. világháborút követő fényes szellők időszakában országos mozgalom indult a tehetséges munkás-paraszt fiatalok felkutatására, akiket aztán akár érettségi nélkül vagy szakérettségivel is fölvettek a főiskoláha, egyetemekre. Föltételezem a Derkovits Kört is megkeresték. Te miért nem mentél el? Igen, megkeresték. Én akkor már 28 éves voltam, bátyáim mind családos emberek. Én is a családalapítás gondolatával foglalkoztam, ezért maradtam itthon. Megbántad? Nem, jól választottam. Életem legfontosabb, legjobb döntése volt. Mondtad, hogy 1953-tól fokozatosan megszakadt a kapcsolatod a Körrel. Az ipari iskola - föltételezem - még inkább bezárt egy olyan világba, amelynek nem a képzőművészet állt a középpontjában. Nem éreztem az elszigetelődést, mert nyaranta én is résztvettem a pedagógus képzőmű vészek, vagy ahogy nevezték a rajztanárok nyári továbbképzésén. Kétszer voltam Szadán, itt Székely Bertalan műtermében festettem is, 9