Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek
szünetelt. A határőrizet szigorodása miatt gyakran éjszaka indultak útnak, az átkelés nehézségeit fokozta, hogy a tél beköszöntével éjjel akár -20 °C-os hidegek is voltak. Minden harmadik magyar, aki Burgenland felé menekült, járt Andauban, a mindössze 3000 lakosú kis faluban. A település közelében fekvő Ids fahíd tette lehetővé a biztonságos átkelést a Hansági-csatorna és a Fertő-tó környéki mocsarakon keresztül, neve a későbbiekben a menekülés és a határátlépés szimbólumává vált. 10 A menekülteket burgenlandi parasztok, önkéntesek, segélyszervezetek alkalmazottjai, a hadsereg és a csendőrség kötelékében szolgálatot teljesítők összegyűjtötték, meleg helyre szállították, ahol uzsonnát, meleg italt kaptak, szükség esetén elsősegélyben részesítették őket. Az éjszaka érkezők számára fűthető szálláshelyet biztosítottak, majd az osztrák hatóságok elvégezték a szükséges adminisztratív adatfelvételt. A regisztrációt követően a magyarokat tovább szállították a határ menti felvevőtáborokból Ausztria nyugati tartományaiba, mivel a burgenlandi táborok nagyon gyorsan megteltek menekültekkel. 1956. novemberben számos ország, többek között Svájc, Franciaország és az Egyesült Királyság felajánlották, hogy közvetlen a határról, minden előzetes válogatás nélkül, menekülteket fogadnak be. Az osztrák belügyminisztérium a tartományok lakosságszámának figyelembe vételével egy menekültfelvételi-kulcsot dolgozott ki. Ennek megfelelően minden tartomány egy meghatározott számú menekült befogadását és ellátást vállalta magára. A magyarokat a lehetőségek szerint igyekeztek alacsonyabb fenntartási költségű, nagyobb méretű táborokban, az 1956 előtt már Ausztriában tartózkodó „régi" menekültektől elkülönítve, a magyar határtól távolabb fekvő tartományokban elhelyezni. Voltak olyan tartományok, mint Vorarlberg, Stájerország, Karintia, ahol a központi kritériumok teljesítésére nem nyílt lehetőség. Ezekben a tartományokban a menekülteket turisztikai létesítményekben, szállodákban, fogadókban, illetve magánházaknál helyezték el. Majd a folyamatosan növekvő létszám miatt szükségesnek bizonyult azon táborok igénybe vétele is, ahol már korábban Ausztriában tartózkodó menekültek is laktak. A menekültek a szállásokon a napi háromszori étkezésen és tisztálkodási lehetőségen kívül az élet szinte minden területére kiterjedő juttatásokban részesültek, így például az ausztriai télnek megfelelő ruházatot, tisztálkodási eszközöket, havi zsebpénzt 30 Schilling értékben és heti cigaretta-adagot kaptak. A szövetségi kormány rendelete alapján minden menekültnek egy „gondozási kártyát" (Betreuungskarte) osztottak ki, amely csak a menekültigazolvánnyal együtt volt érvényes, így próbálták elejét venni, és nem minden ok nélkül, hogy egy menekült többszöri juttatásban részesüljön. Az osztrák hatóságok nagy figyelmet fordítottak a menekültek vallási és kulturális szükségleteinek kielégítésére is. A lelki gondozási feladatokat lehetőség szerint a már 1956 előtt Ausztriában élő magyarul beszélő papok látták el. 10
