Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Soós István: Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715)

kat, kiket a Gondviselés vezetésére bízott."

21 A jezsuita rend templomainak, intézményeinek alapításában, működtetésében és felvirágoztatásában elvitathatatlan érdemeket szerzett. A török háborúk idején elpusztult templomok közül számosat helyreállíttatott vagy úü'áépítettett - így a kolozsvári jezsuita székhelyet, akadémiát és kollégiumot, valamint a trencsényi jezsuita kollégiumot és templomot -, továbbá új jezsuita rendházakat létesített. A kolozsvári rendházat az akadémiai kollégium rangjára emelte, hasonlóképpen a nagybányai és besztercebányai székházakat szintén kollégiumokká szervezte. A kassai jezsuita akadémiát teológiai fakultással bővítette. Gondját viselte a Széchényiek által alapított budai alumnusnak, évi 1000-1000 forinttal támogatta a nagyszombati Szent Adalbert és a kolozsvári jezsuita kollégiumot. Anyagilag segítette a besztercebányai jezsuita könyvtárat. Marosvásárhelyen lerakta a rend missziójának alapjait.

22 Lelkesen felkarolta rendjének katonai tábori misszionáriusait és a Délvidéken, a Duna mentén „lelkipásztori központokként működő misszióállomásokról gondoskodott".

2:í Hevenesi rendkívüli népszerűségnek örvendett hívei körében. Bécsben segítette, ápoltatta és gyógyíttatta a szegényeket, az elesetteket; otthont, szállást adott a hontalanoknak és a menekülteknek.

2

* Állítólag több mint 23.000 embert gyóntatott meg életében.

25 Különösen szívén viselte a bécsi tanulóifjúság lelki életének gondozását. Még élete utolsó évében, betegségekkel küszködve is, ünnep- és hétköznapokon egyaránt atyai szeretettel s gondoskodással, mintegy gyámjukként fogadta otthonában a diákokat, akik gyakran fordultak hozzá tanácsokért, egy-egy jó szóért, lelki és testi bajaikat orvoslandó. Tanítványaitól szigorú és erkölcsös életet, rendjében pedig kemény fegyelmet követelt meg. A kortársak szerint állítólag gyakori mondása volt: „Jóllehet a fegyelem gyötrelmes, de irányítása alatt élni mégis jó dolog."

2(i Szigorúságát diákjaival szemben különösen érzékeltette annak a Pázmáneumban kitöri nyílt elégedtelenségnek az elfojtásában, illetve felszámolásában. Régensége alatt, 1709. április 18-án a kispapok, miután csökkentették borfejadagjukat, kijelentették, addig nem hajlandók iskolába menni, amíg nem rendezik a boradag sorsát. Hevenesi a bécsi érsek utasítására megkísérelte lecsillapítani a kedélyeket: a boradag csökkentését az egyház nehéz anyagi körülményeire, különböző összegek elmaradására stb. hivatkozva próbálta megmagyarázni. Hasztalan, ugyanis a diákokat nem hatották meg Hevenesi érvei, alá az érsek döntéséig ideiglenesen kénytelen volt engedni. Csak egy jó hónappal később sikerült a „lázadás" fő szervezőit megbüntetni. A leginkább kompromittált diákot elbocsátották, a többit Hevenesi egyenként magához rendelte, „és magatartásukat elítélő papírt íratott alá velük. Az eltávolítástól rettegő, egyenként megfélemlített hallgatók engedtek, de megbánásuk nem tartott sokáig".

27 Hevenesi már életében kivívta kortársainak elismerését és nagyrabecsülését, akik a „nagy és csodálatraméltó" („magnus et admirabilis") melléknévvel illették.

28 Rengeteg munkát vállalt magára és sohasem panaszkodott a rárakodó terhek miatt. Híres volt vasszorgalmáról. Az oktatás, a rend intézményeinek vezetése és az ausztriai rendtartomány igazgatása, a folytonos kuta8