Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Soós István: Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715)

daként a szent életű ifjakat állították a korabeli tanulóifjúság elé,

9 különösen mély hatást gyakorolt az aszketikus életmódra hajló Hevenesi számára. Tanulmányai befejezése után maga is felettébb szükségesnek tartotta az ifjúság erkölcsös és helyes nevelését, és véleményének már a maga korában igen nagy népszerűségnek örvendő, a 18. században számos új kiadást megért latin nyelvű, sőt magyar fordításban is napvilágot látott, de külföldön is többször kiadott miiben regényes formában adott hangot.

l0 A jezsuita rend iskoláiban tanuló ifjak, illetve pontosabban a Mária-kongregáció keretében oktatott fiatalság számára írott könyve elejére Hevenesi egy Landelinus nevű ifjú megtérésének népszerű középkori történetét helyezte, s eköré építette fel 11 fejezetből álló moralizáló elmélkedéseit. A legendás történet szerint az előkelő frank családból származó Landeliirus, akit nevelője papi pályára szánt, rokonai a szent hivatástól elcsábítják és rablólovagnak áll. Egyik barátjának halála után azonban álmában meglátja, hogy annak lelkét az ördögök a pokolra viszik. Megjelenvén előtte az Úr angyala, a pokol kínjaira emlékezteti Landelinust, és felszólítja, hogy az ördög helyett Krisztust szolgálja és térjen vissza egykori nevelőjéhez. Landelinus megtér és szentek módjára élve zarándokutakat tesz, valamint kolostorokat alapít.

11 Hevenesi a történet középpontjába az őrangyal fellépését helyezi, akinek hatáskörét kiterjeszti a világi élettel együttjáró mindenféle bűnre. Hevenesi felsorolja azokat a veszedelmeket, melyek szigorú erkölcsi felfogása szerint az ifjúságot különböző jellegű bűnös tettekre s gondolatokra csábíthatják. Közöttük említi a rossz társaságot, a „gonosz beszélgetésieket, az „édesgető asszonykák társaságá"-t, a táncot, a színházat, a szerencsejátékokat, a „tisztátalan könyvek"-et, ártalmas olvasmányokat. (Ez utóbbiak között pl. a görög és latin klasszikusok szerelmes verseit). Ugyanakkor nem ítéli el a „kellemetes vidámság"-ot, és a ,jó-féle Iffiaknál szokásban" lévő „nyájasságra használó" játékot.

12 Az ifjúságra a helyes és erkölcsös élet módjának kijelölésével nemcsak ezzel a moralizáló művével kívánt hatni, de egyszerű, aszkéta életmódjával is példát akart mutatni.

13 Híres volt arról, hogy szigorúan betartotta a katolikus egyház írott és íratlan szabályait, hűen követte rendjének előírásait. A negyvennapi böjtről szóló míívében pl. a következőket írja: „Evilági életünk folyásának egész ideje az Isten jóvoltának és adakozó kezeinek adománya ... Most is Istennek kegyelméből találtatnak azok, akik az Anyaszentegyháztól hagyott böjtnek módjával meg nem elégedvén, annak felette a tejes és vajas étkektől is és a bor italtól legalább péntek napokon elvonják magukat. Némelyek odahagyván a puha párnákat és a vetett ágyakat, a meztelen és kemény padimentumokon egész éjjel bajoskodnak inkább, semmint, hogy aludjanak. Némelyek a házi ellenséget, azaz tulajdon testüket naponkénti ostorozással, avagy cilicium hordozással öldöklik. Sok egyéb módot is feltaláltat vélek az elmés szeietet, miképpen kegyetlenkedhessenek istenesen maguk ellen ... ". Hevenesi grazi tanulmányai befejezését követően Bécsbe távozott, ahol 1674 és 1677 között bölcseleti stúdiumokat folytatott, többek között filozófiát 6