Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - ADATTÁR - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 1. rész

(6+2) képviselők akarva-akaratlanul a város szegényebb lakosait képviselték. A függetlenségi jelöltek Szabó Ferenc ügyvéd, Varga Károly, Pék József, Czupy János, dr. Tóbisch Ferenc, Por János, póttag: Lenk Kajetán és Virág Ferenc.

98 A másik oldal emberei: Albert György birtokos, Németh András birtokos, Szabó Ferenc lakatos, Tempel Ferenc kereskedő, Varró Antal mészáros, Szabó Károly püspöki elemi igazgató, valamint Trümmer János és idősebb Korándy József háztulajdonos volt." Úgy tűnt a választási propaganda egy kardinális kérdés körül forgott: akarja-e a város a megye további atyáskodását vagy sem. Nem tartalmi kérdésekről szólt a történet, hanem politikai hitvallásról. Ilyen értelemben kapott a küzdelem erős pártszínezetet és ilyen értelemben adott alkalmat a függetlenségieknek a politikai revánsra. Grimm halálával nagy lehetőség kínálkozott számukra, nem akadt a másik oldalnak polgármesterjelöltje, és a választások eredményétől függetlenül mindenki arra volt kíváncsi, hogy ki lesz, lehet a település első számú embere. A nagy pillanatra ráérzett a Dunántúl szerkesztője Rusa Kálmán is, amikor azt hangsúlyozta: „Szombathely felett atyáskodni akaró megye urai nem találván a város lakosai között pái'tjuk czéljára alkalmas polgármester"

1

™ jelöltet. Ügyes fogással kívánták elbizonytalanítani a másik oldal választóit. S valóban a kormánypártiak leggyengébb pontjára tapintott, az új főszereplő megtalálása komoly gondot okozott. Volt természetesen egy közszereplő, akit álláspontom szerint nagyon szerettek volna a polgánnesterí székben látni, de ő ezt vélhetően személyes okok miatt nem kívánta elvállalni, hogy miért ennek a pontos magyarázatával még adósak maradtunk. Kétségtelen, hogy a korszak egyik, ha nem a legnagyobb politikai befolyással rendelkező szereplőjéről Eredics Ferencről van szó. Ügyvédként nemcsak nagy tekintélyre, összeköttetésre, politikai tőkére, de még nagyobb vagyonra tett szert. A pozíció elfogadása nyilván megtörné pályáját, mert sok kötelezettséggel és ütközéssel járna, ugyanakkor anyagilag sem lenne rentábilis vállalkozás. Eredicsnek maradt a kormányfőtanácsosi kitüntetés, amit ekkor vett át, és banketten ünnepelhették a helyiek.

101 így a megye vezetése - Radó Kálmán és Reiszig Ede - úgy küldhette harcosait - elsősorban a sajtó „párt tollnokait" - csatába, hogy nevet ne említsenek, csak programot hangsúlyozzanak. S valóban 1885 januárjában, februárjában a Vasmegyei Lapok hasábjain folyamatosan olyan cikkek jelennek meg, amelyek a város lehetséges felemelkedéséről szóltak. Aktuális feladatokról, aminek teljesítésével a település fejlődése újabb lendületet kap, főleg az utóbb tárgyalandó pozsonyi vasiitról és a laktanyáról esett szó. A város és a megye kapcsolata kényes problémává vált. Nem véletlen, hogy Bertalanffy József tollából három hosszabb írás, értekezés is napvilágot látott e témáról. A lap tulajdonos szerint téves az az ellenzéki magatartás, amely a megye és a város ellentétére épít. (Jogosultsága legfeljebb csak ott és annyiban lehetséges, ahol maga a város is törvényhatóságii joggal bír.) „Ellenkezőleg - vélte - Szombathely azt a helyet, a mit ma a városok közt elfoglal, első sorban a megyének, a megye jóakaró pártfogásának.. ."

1(r4 kö66