Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - ADATTÁR - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 1. rész

Pontosan ezért is halasztották folyamatosan a választások időpontját. Féltek, hogy a helyi függetlenségiek nagy elánnal, a revans szellemében indulnak a „csatába", és minden eszközt megragadnak a hangulat felszítására.

66 (Az 1881. évi községi választásoknál is előbukkant a pártszellem, de akkor ezt még nagyon rossznak, és a kommunális érdekekre nézve károsnak tartották.

67

) Még a választások előtt, a tavaszi időszakban megkezdődött a helyi hatalmat gyakorló erők szétzilálódása. Intő jelnek számított 1884 februárjában Eredics Ferenc lemondása a tanácsosi mandátumáról. Hirtelen úgy döntöttek, hogy nem is töltik be a posztot a választásokig. (A lemondás motívuma nem derült ki, de vélhetőleg Horváth Boldizsár távolmaradása válthatta ki a döntést, tekintettel arra, hogy Eredicset nemcsak meghitt barátság fűzte a volt igazságügy miniszterhez, hanem a helyi politikai ágensének számított.

68

) A sor aztán folytatódott áprilisban a rendőrkapitány váratlan kiválásával, bár Mayer Józsefet még sikerült rávenni arra, hogy őrizze meg hivatalát a tisztújításig, amit meg is tett.

09 Közben az országos választásokkal párhuzamosan megkezdődött a három kerületben a választók összeírása és a bizottságok szervezése.

70 A nyár végén már arról írtak, hogy októberben tartják meg a községi választásokat. Természetesen egyre több kérdés hangzott el a lejárt mandátumok jogszerűségét illetően is.

71 Aztán újabb váratlan események történtek: a jegyző, Gyük Sándor halála 1884 novemberében.

7a Az esztendő utolsó közgyűlésén úgy döntöttek, csak a választások után töltik be a tisztséget, de szenvedélyes vita bontakozott ki a poszt betöltésének feltételei körül. Az akadémikusnak nem nevezhető disputa bizonyos személyek kizárásáról szólt. Ha ugyanis jogi végzettséghez kötik a tisztséget, akkor a kiszemelt favorit elesik a lehetőségtől, ezért a hatalmon lévők úgy próbálták a feltételeket megfogalmazni, hogy beleférjen a „kívánatos" személy. Három lehetséges feltételhez kötötték a jegyzői posztot, állam és jogtudományi vizsgához, vagy ügyvédi oklevélhez, és végül, de nem utolsó sorban jogi tanfolyam elvégzéséhez, az utóbbi két esetben még három éves gyakorlatot vártak el.

7

'

1 A harmadik formula kimondottan a favorizált jelöltnek, Brenner Tóbiásnak találtatott ki. Tudta ezt az ellenzék is, és hangosan tiltakozott ellene. Hiába próbálták csillapítani az indulatot, pl. Eredics Ferenc azzal, hogy úgyis olyan személyt választ a közgyűlés, akiről tudja, hogy szakszerűen, és jól végzi a munkáját. A szenvedélyek nem nyugodtak meg.

74 Nyilván ennek a „támadás sorozatnak" lehetett a része a nyilvánosságra hozott virílis névsor megfellebbezése is. A vármegye ííjfent elrendelte a legnagyobb közterherviselők névsorának az elkészítését.

75 Közben sikerült kij elölni az új választókerületek határait, hogy ez mennyiben befolyásolta az eredményeket, az ma még kérdőjeles.

76 A helyi kormánybarát szabadelvű lap 1885 januárjában arról írt, hogy váratlan, de kellemes meglepetésként érte őket az ellenzék csendje, ellenkezésük csak jogi „kötözködésben" jelent meg. Zavargásoknak, vagy arra való bujtogatásnak nem sok nyomát látták. Mindez talán azzal is magyarázható, hogy vezérszerepre az ellenzéki oldalon sokan vágytak, mi több: „Pázmándyt ide is hívták és a tábora 62