Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - ADATTÁR - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 1. rész

a birtokviszonyokban erős maradt a feudális elem. „Nincs ujabb ábránd, mind demokratikus államot akarni demokratikus társadalom nélkül."

(

'° - mondta. A társadalomtól kell elindulni a kezdeményezésnek, „az ország jövője városainkbanfekszik, ezek fészkei az iparnak, amelynek fellendülése életfeltétel az ország felvirágzására nézve. És hála istennek városaink felvirágzása nemcsak kielégítő, hanem meglepő. Ha majd komoly törekvések kivívják az elismerést, ha felébred a polgári elem önérzete, nem lesz támadásra szükség: a demokrácia impozáns ereje előtt önként megnyílnak a jövő sorompói. "

G1 Pár nappal korábban a helyi kormánypárti lap még másképp interpretálta a polgárság - Horváth által javasolt - aktuális feladatait. Tudniillik a művelődés és a gazdagodás kettőssége vár arra, hogy a középosztály többi elemével együtt felvehesse a harcot a demokráciáért/'

2 A reformkorból megőrzött társadalomelvű víziójában helyesen mutatott rá a mentalitások és az intézmények dichotómiájára, s hogy dőreség azt gondolni, hogy a demokrácia megteremtése állami feladat. Horváth üzenetei kommentárok nélkül maradtak a helyi (kormánypárti) sajtóban, még akkor is, ha a vidéki városok szerepéről szóló állításait itt is elfogadták, támogatták. Inkább csendben azt remélték, hogy az 1884. évi eset fiaskó volt, és a következő alkalomra újfent meg lehet nyerni a város képviseletének ügyére. Nyilván ebből a célból születhetett a város 1886. február 8-ai, 6/1886. számú közgyűlési döntése, hogy a főteret Horváth Boldizsárról nevezzék el.

63 Amikor kiderült, hogy még ez is kevés ahhoz, hogy újra a város mandátumáért küzdjön, akkor úgy fogalmaztak: fáj, de olyat szeretnének, „aki nem idealista, hanem gyakorlati politikus és abban nem passzív, hanem aktív. Ebben az elvárásban már jól bennfogantatott a helyzetből és a változó mentalitásból adódó különbség. Mindenesetre a két fél: a város és egykori jegyzőjének politikai búcsúja tisztességesre sikerült, nem folytattak sárdobálást, kitagadást, tisztességes embernek tartották ezt követően is. (Halála után a kultuszteremtésben már inkább 1848 szellemiségének az ápolása jelent meg és nem annyira Horváth liberális demokrata koncepciójának az ápolása.) Az 1884. évi júniusi országos képviselőválasztás után kellett volna megtailani a községi választásokat, az időpontja azonban egyre tolódott. Nyilván az alispán, Reiszig Ede íígy ítélte meg, a nyári hónapok erre nem alkalmasak, így őszre halasztotta a voksolást. Jellegéből adódóan a községi választás mindig is a helyi politikai hangulat finom barométernek számított. Az 1871. évi 18. törvény értelmében ugyanis, csak a közgyűlés választott tagjainak felét (19 főt), azaz a „városi parlament" képviselőinek (76 fő) negyedét „cserélhették le". Ez a konstrukció önmagában garantálta a politikai földcsuszamlás lehetetlenségét, de a képlet azért mégsem volt ilyen egyszerű. Az akkori választásokat a 6 évente tartandó tisztójítás követte, ezért a tét komolyabbnak tűnt. Másrészt a helyi képviselők gyenge pártkötődése - inkább egy-egy cél, vagy megoldandó feladat mentén szerveződtek - nem garantálta automatikusan a kormányhoz közelálló, a főispán Radó Kálmán által kívánatosnak tartott erők győzelmét. 60