Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Katona Attila: Nádasdy Lajos: Celldömölk forradalmi napjai, 1956

A kötetben három rövidebb - Németh András készítette - családi és személyes tragédiát bemutató riport is olvasható, amelyekből a történelem bonyolult szövetének más szálai is megismerhetőek. Célszerű lett volna még több riportot közölni a könyvecskében, olyanoktól, akik Nádasdy Lajos adatközlői voltak. Egyébiránt a nagyon ízléses - képekkel, dokumentumokkal kiegészített kötet lapozgatása kapcsán az a benyomása alakulhat ki az olvasónak, hogy nem szerencsés a kiadvány kontextusa. Aki nem kemenesaljai, az nem ért, nem érthet belőle annyit, mint aki „bennszülött". Az alakok megjelenítése nem elég plasztikus, a település hangulata, ethosza egy kívülálló számára nem érzékletes. Nyilván ezek a helyi idősebb generáció számára evidenciák, de az utókor és a távolabbi vidéken élőknek már nem. Persze tudjuk, hogy a politikai szereplők jelleme, magatartása, habitusa - álljanak akár a kommunizmus, akár a forradalom oldalán - írott forrásokból nehezen megrajzolható, épp ezért kap fontos szerepet a személyes emlékek gazdag tára és az orális hagyományok rögzítése. Az olvasónak az lehet az érzése, hogy a szükségesnél keveset tudott meg a járási székhely 1950-es éveiből, és a kelleténél talán többet az országos folyamatokról. Holott korántsem biztos, hogy a nagypolitika fordulatai automatikusanjelentek meg a vasi vidéken. (Bennem az 1950-es évek községi anyagainak tanulmányozása azt a benyomást keltette, hogy Nagy Imre miniszterelnöksége korántsem hozott a falvak életében olyan nagy változást, mind azt a köztörténeti művek hirdetik. Ez az időpont inkább 1956 nyara.) A miből sarjad 1956. októberének forradalma? című fejezetbe pontatlanságok is becsúsztak. Az elhallgattatott írók között nem szerepelt Csoóri Sándor, Csurka István írói pályája pedig később kezdődött. (6. p.) Az a bizonyos csók Kennedy és Hruscsov között 1961ben csattant el. (9. p.). Miként Rákosi Mátyás a lemondását követően - 1956. július 26-án - távozott feleségével együtt a Szovjetunióba, és nem 1956. októberében. Ezek a kisebb hibák összességében nem rontják a kiadvány színvonalát. Ami az eseményeket megélt kortársat és azt már csak könyvekből megismerhető érdeklődőt, oktatót - tudományos kíváncsiságon túl összeköti -, hogy miként lehet 1956-ot közelebb hozni a mai és a felnövekvő nemzedékekhez. Milyen üzenettel bírnak egy posztkommunista társadalom számára az akkori események? Mi is vezérelte az akkori „bátrakat" - azért nem írnék hősöket, mert amit tettek, azt nyilván nem ezzel a szándékkal tették. Amit ki lehet, és ki kell emelni, az az emberi sorsokban testet öltő heroikus küzdelmet. Küzdelmet a szabadságért, az önrendelkezésért, az emberi méltóságért, amit igazából az tud értékelni, aki nem örökségként kapta, hanem maga harcolt érte. Az 1930-as évek nagy szellemi áramlatával a populizmussal - magyarul népi gondolattal - életre szóló „barátságot" kötő Nádasdy Lajos könyvét remélhetően nagy haszonnal forgatják a kemenesaljai diákok és tanárok. Váljék szellemi épülésükre! KATONA ATTILA 84