Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Dornet Diána: 1956 diákszemmel

va vetettek véget az „ellenforradalmi érzelmű" diákság gyülekezésének, tudatosítva a közvéleménnyel, hogy „a néphatalommal nem lehet kukoricázni!". A következő munkát Molnár Tünde írta, „Egy vasi katona az események sünijében" címmel. Engem ez a visszaemlékezés ragadott meg a legjobban. Olyan átéléssel lehet olvasni, hogy szinte beleborsózik az ember! Egy fiatal, Vas megyei születésű katona meséli le azokat a borzalmakat, amiket egy budapesti laktanyában élt meg. Őszintén ír az első összecsapásról, a sok értelmetlen vérontásról, a halálról, a félelmeiről, a reménytelenégről: „Szemből kaptuk a sortüzet. Csak a kegyes sors, a jó Isten, aki akkor megmentett a haláltól. Olyan érzésem még sohasem volt, pillanatok alatt lejátszódtak bennem életem addigi történései". Tovább olvasva megtudhatjuk azt is, hogy miként történt a laktanyában a fegyverletétel, a szabadságharc leverése, hogyan szökött meg és jutott haza Vas megyébe Orbán Imre. Hajós Réka és Kaszás Balázs pályaműve a kőszegi és nemeskocsi emberek hétköznapjait mutatja be az 1950-es években. Sorra veszi a helyi újságokat, folyóiratokat, rádiókat, és idéz a tudósításaikból, valamint azt is megtudhatjuk, hogy ezeken kívül még milyen módon jutottak el a hírek a vidéki emberekhez. ír a munkástanácsok felállításáról, a helyi termelőszövetkezet megalakulásáról, működéséről és újjáalakulásáról, valamint a Vas Megyei Nemzeti Bizottság megszervezéséről, melyet az oroszok is elismertek hivatalos szervként. Idősebb rokonainak, családtagjainak a forradalom előtti, alatti és utáni időkről felvillanó emlékeit Varga Enikő gyűjtötte egybe. Kisebb címszavakra osztva és időrendi sorrendben tárgyalja a visszaemlékező személyes élményeit, tapasztalatait. Az „Iskola a háború után" című részben olvashatunk például az úttörőcsapatokról és az orosz nyelvtanítás iskolai bevezetéséről. Említést érdemel a dolgozatot záró rész is, melynek címe: „A megtorlás áldozata - nagyapám". Itt lelhetők fel a legszömyűségesebb dolgok. A történet főszereplőjét a forradalom napjaiban, a kőszegpatyi kultúrházban elmondott néhány perces beszéde miatt elhurcolták, megkínozták és megalázták. A leírt történetek mind megdöbbentőek, de nyilván még nagyon sok ember tudna mesélni 1956 eseményeiről. Mindenestre a kiadványból sokat lehet tanulni. Mindenkinek ajánlom e Ids könyvet, főleg diáktársaimnak, mert szerintem tanulságosabb, mint a tankönyvek tényekkel telitűzdelt kemény és száraz tananyaga. DOMA DIÁNA 82