Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Tóth Imre: Kertész (Lehner) József (1901. július 23. - 1966. március 20.)

TÓTH IMRE KERTÉSZ (LEHNER) JÓZSEF (1901. JÚLIUS 23. - 1966. MÁRCIUS 20.) Szombathely szülötte volt, itt élt, dolgozott, alkotott és halt meg Lehner József dísznövénykertész, aid verseivel maradandó emléket hagyott maga után. Költői-írói álnevét szeretett szakmája, hivatása alapján választotta. Kertész Józsefként vált ismertté szűkebb pátriájában. Apja parasztember volt, aki 4 hold földön gazdálkodva próbálta eltartani 10 gyermekét, akik közül öt már kiskorában elhunyt. Kertész József kilencedikként látta meg a napvilágot. Természetszeretete, a növények iránti érdeklődése már kiskorában megmutatkozott: édesanyjától kiskertet kért, hogy ott növényeket nevelhessen. Az elemi iskolában könnyen és jól tanult, és amikor eljött a pályaválasztás ideje, nem a paraszti élet mellett döntött, hanem kertész akart lenni. Ehhez el kellett hagynia a szülői házat. Inaséveit az 1. világháború alatt sok nélkülözéssel, kemény munkával élte át, de tudásvágya, a dísznövények iránti szeretete átsegítette a nehéz éveken. Budapesten sikerrel vizsgázott, „kész ember, kertész úr" lett. Rossz időszakban kezdte pályáját. A trianoni békediktátum után a megcsonkított országban kevés munkalehetőség adódott, s ezt még síílyosabbá tette az 1928/1929. évi gazdasági világválság. De tudása, munkaszeretete, tisztessége miatt mindig munkához jutott, s egy idő után a szombathelyi Közkórház (ma: Markusovszky kórház) főkertésze lett. A biztos jövő tudatában megnősült, de a boldogság nem tartott sokáig. Felesége fiatalon tüdővészben meghalt. Szomorú, magányos évek következtek, és csak áiva kisfiáért érzett felelősség tartotta benne a lelket. Az idő azonban enyhítette a fájdalmat, újra nősült, és két gyermeke, egy fiú és egy leány született. De a családi boldogság nem tartott sokáig, sötét árnyék borult rájuk, melyből a kiutat a költészet, a versírás jelentette számára. A Miért írok? című költeményében így vall: „...Hogy miért írok, ha nem a kenyerem, A kemény munkában feszül a karom? Megsebzett a durva kezű élet És sebeimet dallal takarom...'

1

'

1 A költészet lett élete nagy szenvedélye, ez adott új életerőt számára. Mint egyszer elmondta, ha valami gondolat született benne, öröm vagy bánat érte, az addig foglalkoztatta, gyötörte, míg verssé nem érett. Egymást követték a szebbnél szebb, jobbnál jobb versek. A helyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság is felfigyelt rá, és 1942-ben Szeptemberi búcsú címmel megjelentette válogatott verseit. Költészetének nagy elismerése volt ez! 24