Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - ADATTÁR - Dominkovits Péter: Egy 16. századi szombathelyi végrendelet. - Szlakoci Katalin testamentuma, 1571. -

végrendelkezés lefolyását, illetve a tanúk visszaemlékezése nyomán a végrendelkező végakaratát rögzíti. Érdemes a forrás keletkezésére egy pillantást vetni. Szlakoci Katalin 1571. évi jelenleg ismert végakarata valójában az eredeti végrendelet hiányában - ismeretlen okú elü'inésével - egy tanúkihallgatáson alapuló perbeli bizonyítóeszköz. Ugyanis a korábbi végrendelkezés tanúi emlékeznek vissza a végrendelkezés lefolyására, és a testáló legfontosabb kívánságaira. Az elbeszélés(ek)ből Idtűnik: Szlakoci félje, Gál György, felesége halálra készülésével - minden bizonnyal egy korábbi szóbeli megállapodást követően felkereste az alább megnevezett végrendeleti tanúkat, azokat lakására elhívta, és előttük az asszony szóban végrendelkezett. A tanúk szerint akkor írásos végrendelet nem készült, de a félj később egyet készített, amit megpecsételésre elvitt hozzájuk. A tanúk szerint ezt a megpecsételt testamentumot senki nem olvasta el közülük, vagy nem olvasták fel neldk. Az eltűnt végrendelet helyett egy jelenleg pontosan nem ismert, de a testamentumban is érintett peres ügy miatt kellett rekonstruálni Szlakoci Katalin végakaratát. A forrás továbbéléséhez az 1572-es megjegyzés is egy apró adalékkal szolgál: a káptalanba letett feljegyzésről - legalább - két másolatot készítettek, Désházinak és Gálnak.

7 Miként a fennmaradt végakarat keletkezéstörténete, egy nagyobb perben lehet, hogy a fonásban is citált Ankerraiter-féle ügyben - betöltött funkciója is további vizsgálatot követel, úgy a testamentumban szereplő személyeké is. Paradox, de testamentumban található nevek közül pont a végrendelkező asszonyról és rokonságáról rendelkezem jelenleg a legkevesebb információval. A félj, Gál György, a győri püspök szombathelyi officiálisai sorába tartozott; 1571 és 1572 között a vár - és a váruradalom - gazdatisztje volt. Ez a szituáció a tanúk kiválasztását is meghatározta, akik Szombathely lakosságának különböző elitcsoportjaiból származtak. így a Némaiak, miképpen Katona is, a földesúr, a győri püspök familiárisi szolgálatában álló, városban ingatlannal rendelkező nemesi családok egyike volt. Némái Máté 1544-1549, 1551-1554, 1555-1556 során a szombathelyi vár provisora (udvarbíró/tiszttartó) volt, de olykor - például 1566-ban - a castellanus (várnagy) hivatalát is betöltötte. 1569 és 1571 között is a provisori hivatal betöltőjeként regisztrálta őt az archontológiai kutatás, megjegyezve: az utóbbi esztendőben - azaz 1571-ben váltás történt, az év során nagysenyei Katona György lett a provisor.

8 Ismert, hogy Némái Máté gazdasági-pénzügyi kapcsolatban állt a Szombathelyen is házat bíró Varsányi Kalmár Tamás kőszegi polgárral. 0 ugyanis ugyancsak 1571ben keletkezett végakaratában Némái nála zálogban lévő fegyvereit Miklós fiának hagyta: „egij ez vstos szablath es egy aranyas hansyrth, kijt Nemaij Matte vramtul vagyon, zalagban, eötwen ket magijai- forenton es harmijcz hat pénzen..."

9 Az 1571. évi urbárium szerint nemes Némái István és Máté Vz-Vz telket bírtak. Míg István nevével az 1577. évi urbáriumban is ugyanígy találkozhatunk, Máté 1572-től nem szerepel a forrástípusban regisztráltak között.

10 Katona 1571-ben kerülhetett a szombathelyi vár és váruradalom provisori tisztébe.

11 Az 1577-es urbárium szerint az egy egész mezővárosi telekkel bíró nemes Katona György és családja már nem tartozott az élők sorába. m