Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek

A harmadik szakaszban, a magyar-osztrák határ lezárása után, a menekültek száma a megelőző hónapokhoz képest jelentősen visszaesett. A határzár megerősítésével párhuzamosan erősen lecsökkent a sikeres határátlépések száma. 1957. január 1-je és május vége között mindössze 4457 menekült

19 hagyta el Magyarországot az osztrák határon keresztül. 1957 elején kezdődött meg azonban Jiigoszlávia irányába a menekültek nagyszámú határátlépése. Győr-Sopron és Komárom megyékből október 23. és november 30. között menekültek el a legtöbben. A csúcspont november 4-én - a forradalom fegyveres leverésének kezdete - volt, ahogy ez Vas megye esetében is történt: november 4-én éjszaka a szentgotthárdi járásból 1300 és a szombathelyi járásból 300 állampolgár hagyta el hazáját. Vas megyéből november 4. és 26. között naponta több mint 100 személy hagyta el az országot. Ezzel összefüggésben áll az a tény is, hogy október 23. és november 20. között általában vidékről volt a kivándorlás intenzívebb. A menekülők határátlépési időpontjának területi kivetülése alapján kirajzolódik egy az országot nyugat-keleti irányban kettéosztó vonal (2. térkép). Az ettől a vonaltól északra fekvő régiókból származók - Nyugat- és KözépDunántúl, Pest megye Budapesttel és az északi megyék - a határátlépéseinek több mint 80%-a 1956 októbere és decembere között történt. Ebben az időintervallumban, a korábban írtak szerint, a magyarok döntő többsége az osztrák-magyar határ irányában hagyta el hazáját. A Magyarországot kettészelő vonaltól délre található területről - Dél-Dunántúl, Dél-Alföld és Tiszántúl - származó menekülteknek megközelítőleg 30%-a, Dél-Alföld esetében közel fele 1957 januárja és márciusa között lépte át a határt. Ok főként a jugoszláv határon keresztül hagyták el az országot. KIK IS VOLTAK ŐK VALÓJÁBAN? A nemek arányának alakulása mindig tipikus jellemzője a migrációs folyamatoknak.

20 A KSH számításai alapján a 100.523 férfi és 51.208 nő hagyta el az országot. A magyar országos alapadatok figyelembe vételével ez azt jelenti, hogy száz Magyarországon maradt férfira 2,1 férfi és 100 Magyarországon maradt nőre, pedig 1,0 női menekült jutott. Ez a jelenség azonban nem azzal függött össze, hogy Magyarországon több férfi élt, mint nő. Különösen, ha tekintetbe vesszük a 2. világháború után jellemző markáns nőtöbblet a magyar társadalomban.

21 A KSH számításai szerint a legtöbb nő Budapestről távozott, illetve a városokból több női menekült hagyta el az országot, mint a községekből. A kivándoroltak egészére jellemző volt, hogy az ország nyugati feléből indultak többen útnak, ez a területi arányeltolódás a nők esetében még markánsabban érvényesült. A földrajzi helyzetből és a közlekedési vonalak futásából adódóan a nyugati országrészre és a fővárosra volt jellemző az egész családok kivándorlása is. A megyék közül a nők aránya Győr-Sopronban (36,1%) volt a legmagasabb, ezt követte Vas megye 34,5%-kal. IS