Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek

te, s rájuk általában szinonima kifejezésként használták a „genfi menekült" megnevezéseket. Az „újmenekült" kategóriába kerültek az 56-os magyarok, akiknél a haza elhagyását egyértelműen politikai indokokban jelölték meg. Ebben a kategóriában kaptak helyet, azok a jugoszláv menekültek is, akiknek Ausztriába történő beáramlása ebben az időben vette kezdetét. A jugoszláv új menekülteknél a korabeli osztrák hivatali apparátus elismerte a gazdasági motiváltságot is. Tehát magában a fogalomhasználatban is tükröződik, hogy az osztrák, illetve az akkori nyugati hivatali köznyelv a Keleti-blokk kommunista rezsimje elől menekülőknek tekintette az 56-os magyarokat. HONNAN IS JÖTTEK ŐK? 1. térkép Az 56-os magyar meneküllek számának megoszlása megyénként az utolsó magyarországi lakhelyük szerint (Fotrás: KSH felmérés „az illegálisan külföldre távozott személyek főbb adatai" címmel. 1957.) A menekültek társadalom-statisztikai vizsgálatának legfontosabb forrásai egyértelműen a KSH és az osztrák belügyminisztérium 1957. évi felmérései. Az 1. térképen is jól látható, hogy ország nyugati részéből, illetve a fővárosból indultak el a legtöbben „szerencsét próbálni". A KSH adatközlése alapján 1956-ban minden fővárosban élő 100 lakosra 4,17 menekült személy jutott. Budapest ilyen nagyarányú érintettségét részben a magas lakosságszám, illetve az iparosodás előrehaladott volta magyarázza, ugyanis a menekültek nagyobb hányada fizikai munkás volt. Az ellenpólust a dél-alföldi megyék - Bács-Kiskun, Szolnok, Békés és Csongrád - jelentették, onnan távozott a legkisebb arányban a népesség. Ezek a gyengén iparosodott megyék fekszenek a legtávolabb a nyugati határtól. 14