Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - Mürber Ibolya: Vas megye és az 1956-os magyar menekültek

NÉHÁNY GONDOLAT A MENEKÜLTEKRŐL... Minden egyes menekült, legyen annak élete egy sikertörtént, vagy nehézségekkel keresztezett életút, Magyarország elveszített és a menekült „választott hazája" nyert „valamit". Mivel nincs olyan adatbázis, statisztikai forrás, amelyben minden 56-os magyar menekült személyi adatai feljegyzésre kerültek, ezért egy statisztikailag teljes menekültkép megalkotása, annak összes társadalom-statisztikai jellegzetességének figyelembe vételével, lehetetlen feladat. A rendelkezésre álló információk és adatok azonban egy reprezentatív, de arányaiban mindenképpen autentikus kép megrajzolását lehetővé teszik.

11 KIK IS VOLTAK ŐK A HIVATALOS SZÓHASZNÁLATBAN? Az osztrák és magyar források különböző megnevezéseket használtak a Magyarországot elhagyó személyekre. A különbségek markánsak voltak az államok politikai, külpolitikai, ideológiai különbségeinek köszönhetően. A bécsi követségen keletkezett iratokban nyomon követhető a Magyarországot elhagyók megnevezésének változása. Az 1956 végén a „szökevény" mellett az „ellenforradalom hazulról kiszökött terroristái" megnevezések érhetők tetten a bécsi követség Magyarországra küldött jelentéseiben. 1957-ben az amnesztia rendelet után (március) a leggyakrabban használt fogalmak a „szökevények", a „disszidált személyek" és az „illegálisan távozott személyek" voltak. Ha a levelezés tárgya a bécsi követség és a magyar központi szervek között a repatriálás

112 volt, akkor „menekült személyeknek" szólította a jelentés az érintett magyarokat. 1958-ban a „külföldre szökött magyar állampolgárok" megszólítás vált egyre gyakoribbá, megelőzve a „szökevények"-et. 1958-ban az egyetemisták tömeges repatriálásával számoló Púja Frigyes bécsi követ „külföldre távozott diákok"-ról írt jelentéseiben. A Magyarországra küldött követi jelentésekben 1959-1960-ra kikristályosodott a „disszidens" kifejezés. A magyar hivatalos nyelv leggyakrabban a „disszidens"

13 illetve a „disszidálás" fogalmakat használta. Ez a kifejezés honosodott meg a köznyelvben is, és használatos mind a mai napig. Ebben a negatív csengésű megnevezésben tükröződött a magyar állam, illetve a politikai vezetés állásfoglalása a lejátszódott eseményekhez és a Magyarországot elhagyó személyekhez. A rendszerváltást követően jelentek meg a köznyelvben az „ötvenhatosok" az „emigránsok" fogalmak. A bécsi követség által az osztrák hatóságoknak küldött jegyzékekben és levelezésekben, az Ausztriában tartózkodó magyarok a kezdetektől, mint „magyar állampolgárok" szerepeltek. Az osztrák hivatalos szóhasználatban leggyakrabban a „Flüchtlinge", menekült megnevezést használták a Magyarországot elhagyó személyekre. Az osztrák hivatali nyelv megkülönbözetett „Altílüchtlinge"-t és „Neuílüchtlinge"-t, azaz „régi"- és „új"-menekülteket. Az „Altílüchtlinge" a második világháború alatt, és az azt követő években Ausztriába került menekülteket jelentette, ezt a Idfejezést természetesen nem csak a magyar állampolgárokra alkalmazták. A „Neuflüchtlinge" kifejezés eredetileg az 1950-es években Ausztriába érkezett menekülteket jelentet13