Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Soós István: Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715)

népeiről, a bűnbocsánatokról nyújtottak ismereteket. Említésre méltóaknak tartották az elszenvedett pusztító tűzvészeket, földrengéseket, áradásokat, régi templom-, s romfeliratokat, valamint azt, milyen jeles férfiakat kereszteltek meg vagy temettek el a templomban. Végül pedig érdemesnek találták összeírni az emlékezetes eseményeket és csodajeleket, továbbá mindazt, amit az idős emberek a szóban forgó helység régi nagyságáról és híréről megőriztek. Hevenesiék nagyszabású kutatómunkájának egyik leglelkesebb támogatója Kollonich Lipót gróf volt, aki a magyar egyháztörténet Uidományos feldolgozásától a katolicizmus megerősödését remélve elsőként Magyarországon megnyitotta a hivatalos és egyházi levéltárak addig féltve őrzött ajtaját. Prímási levéltárosát, Otrokócsi Fórís Ferencet azzal bízta meg, hogy másolja le az esztergomi érseki és káptalani leváltárak okleveles anyagát és rendezze meg azt. Az udvari kamara elnökeként utasítást adott a pozsonyi kamara országos érdekű oklevélanyagának a másolására is.

66 A jezsuita rendfőnökkel egyetértve elküldte Czeles Mártont (1641-1709), hogy tárja fel a vatikáni levéltár magyar vonatkozású forrásait. Egy másik szerzetesnek arra adott utasítást, hogy másolja le a fehérvári keresztes vitézek levéltárát. A szerzetes a gróf megbízásából elkészített másolatköteteket formális hitelesítő záradékkal, a bécsi érsek aláírásával és pecsétjével átadta Hevenesinek.

07 Kollonich megbízottam kívül már az 1690-es években jezsuita atyák egész sora vett részt a munkálatokban. A tevékenység megszervezése közös tervezés alapján történt, figyelembe véve a jezsuita rend korábbi eredményeit és a korabeli protestáns akadémiai mozgalom törekvéseit. Otrokócsi Fóris Ferencen és Czeles Mártonon kívül a Szentiványi Márton által fiatalabb nemzedéknek nevezett jezsuita tudósok, közülük olyanok, mint Péterffy János Ferenc, Szörény Sándor, a jezsuita rendbe 1694-ben belépett Timon Sámuel, továbbá a sziléziai származású jezsuita misszionárius, az erdélyi lakosság rekatolizálásában meghatározó szerepet játszott Bzenszky Rudolf, aki az erdélyi anyagot kutatta/

58 A kutatómunkából Hevenesi is kivette részét. Bár a dokumentumoknak csak kisebb részét tárta fel, a nevével fémjelzett nagyszabású forrásgyűjtemény majdnem mindegyik kötetében találhatók tőle másolatok és jegyzetek. Tőle származik egy „külön kötetben az egész anyagot összefoglaló, saját kezűleg írt index" is.

09 A széleskörű, és jól megtervezett gyűjtőmunka keretében mintegy másfél évtized alatt 133 kötetnyi fonás gyűlt össze, melyből 127 a 17-18. századi kútfőket foglalja magában.

70 A gyűjtemény évszázadokon át, mind a mai napig, valóságos kincsesbánya a középkori és kora újkori magyar - 16-18. századi - históriát kutató történetírók, egyháztörténetírók számára. Különösen értékes a forrásgyűjtemény azért is, mivel az évszázadok viharaiban számos, ma már elveszett eredeti kútfőnek hiteles másolatait őrzik a „Collectio Hevenesiana" kötetei.

71 Bár Hevenesi érdemeit - Hóman Bálint szerint - elhomályosították részint jezsuita tanítványai és munkatársai, az úgynevezett jezsuita történetírói iskola első nemzedékének tagjai - Szentiványi Márton, Otrokócsi Fóris Ferenc, Bzenszky Rudolf, Czwittinger Dávid, Szerdahelyi Gábor, Timon Sámuel, 17