Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Soós István: Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715)

tárásakor fontos azoknak a dokumentumoknak az összegyííjtése, amelyek azt bizonyítják, milyen kiváló férfiak születtek azokban és milyen tettek révén váltak ismertté, vagy éppenséggel mi idézte elő különleges tetteiket vagy halálukat. Elengedhetetlen a városok esetében is felkutatni a katolikus vallás helyzetére, kezdetére, változásaira és azok okaira, üldöztetésére, az eretnekségre vonatkozó írásos forrásokat. Az előző két csoport szempontjaihoz hasonlóan szintén elengedhetetlen feljegyezni a kolostorokról, templomokról, a csodatévő képekről, jeles relikviákról, eredetükről, és különlegességeikről, továbbá az iskolákról, kegyes adományokról - mint pl. kórházak, szemináriumok stb. -, a város területén található régiségekről, műemlékekről, feliratokról, sírfeliratokról, a temetési szokásokról, emlékezetes eseményekről - pl. gyűlések, zsinatok, összejövetelek -, az elszenvedett ostromokról fennmaradt írásos dokumentokat és szóbeli hagyományokat. Hevenesiék figyelmét nem kerülte el az ország életét meghatározó nemesi rend történetét tárgyaló adatok feltárása sem. Az adatgyűjtés során elsődleges szempontként írták elő feltüntetni a nemesség eredetét, ti. ki és mikor adományozta a nemesi családok címerét. A kutatók egyik feladata volt a nemesi famíliák nemzedékrendi leszármazásait, más családokkal kötött házasságaikat tárgyazó forrásoknak a felkutatása. Az adatgyííjtők kötelesek voltak információkat beszerezni a várakról, a birtokokról és egyéb, ezekkel összefüggő eseményekről készített feljegyzéseket. Ki kellett deríteniük, vajon volt-e majorátus, s azt mikor alapították? Szükség volt az olyan kútfőket is összegyűjteni, melyekben a családokban kiemelkedő, a hazában vagy küldföldön elhíresült férfiakról, valamint elhíresülésük okairól esett szó. Továbbá arról, vajon ki tüntették-e magukat a tudományokban, vagy a hadügyekben? Fontos előírás volt adatokat szolgáltatni ezeknek a férfiaknak a közügyekben vitt dolgairól, elért egyházi méltóságukról, az általuk tett alapítványokról, örökös birtokukról vagy vagyonuk régi nagyságáról, a családi privilégiumokról, örökös címeikről, illetve vagy örökös hivatalaikról, a pápa, a királyok vagy fejedelmek által számukra adományozott tisztségekről. Hevenesiék érdemesnek vélték azt is feljegyeztetni, vajon hűségesek voltak a nehéz időkben az uralkodóhoz és a hazához, milyen bátorságról tettek tanúbizonyságot, s végül miképpen védték az igaz hitet, azaz a katolikus vallást, vagy a (katolikus) egyházi személyeket, és végül mennyire voltak azok iránt elkötelezettek, s gyakoroltak-e kegyúri jogokat az egyházakban vagy jótéteményekben? Hevenesiék az utolsó kutatási csoportba sorolták a plébániákat és a magánegyházakat. Itt szükségesnek gondolták feljegyeztetni a szóban forgó plébánia vagy magánegyház alapítójának és a kegyúri jog gyakorlójának személyét, továbbá azt, milyen adományra vagy kegyes tettre vezethető vissza az alapítás? Az adatgyűjtőt minden esetben kötelezték a templom címének megadására; ugyanezt kellett tennie az egyházi filiák esetében. Itt is elengedhetetlen volt arról adatokat szolgáltatni, vajon az illető templomban mikor és milyen eretnekséget vezettek be? Hasonlóképpen fontosnak tartották az olyan források számbavételét, melyek az esetleges csodatévő képekről, ezek eredetéről és ün16