Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - Soós István: Kishevesi Hevenesi Gábor (1656-1715)

püspökök dicséretes tetteiről, hivatalairól, nyughelyeiről, haláluk órájáról, a sírjukról és annak elhelyezési módjáról. Hevenesiék igen fontosnak tartották a pápai bullákról, az Apostoli Szentszék által kiadott privilégiumlevelekről, az egyházi perekről, a pápához menesztett küldöttségekről szóló tudósításokat, a pápai jóváhagyással egyesített beneficiumokra, a hasonlóképpen elidegenített vagy elcserélt javakra, a zsinatokra, az ezeken hozott kánonokra, a kórházakra, a menhelyek alapítására, az oltárokra, szentélyekre, alapítványokra, a kanonokok számára, ezek előmenetelére, feladataira vonatkozó kútfőket. A kutatómunka során össze kellett gyűjteni a csodás vagy csodatévő képeket, feladatul szabták meg ezek eredetét kideríteni. A kutatás tárgykörébe bevonták a ritka csodajelekkel, a nép folytonos fogadalmával, a Szent Szűz vagy a szentek különleges tiszteletével, az egyházi jótéteményekkel, a megbocsátásokkal kapcsolatos híradásokat, forrásokat. Előírták, hogy folytassanak gyűjtéseket a szentek testéről vagy jeles relikviáikról, mindenkor utalva arra, honnan hozták ez utóbbiakat és hogyan készítették azokat. Kötelezővé tették a szentekhez intézett folytonos kérelmek feljegyzését, a szentek kultuszának ismertetését stb. Hevenesiék fontosnak tartották a kutatómunka során összeírni, mikor, milyen károkat okozott az eretnekség a katolikus hitnek, hányszor vagy ki nyomta el vagy semmisítette meg azt, továbbá milyen kiváló férfiak védelmezték a katolikus vallást, valamint milyen jeles férfiak szenvedtek mártíriumot az üldöztetés során. Az adatgyxijtők kötelesek voltak munkájuk során adatokat szolgáltatni a templomok romjairól és pusztulásairól, az egyházi műveltség állapotáról, az iskolákról, a kiadott könyvekről, a kultúrában tevékenykedő érdemes férfiakról és végül a tanulók szemináriumairól. A második csoportba sorolt prépostságok esetében a gyűjtőmunka szempontjai hasonlók ahhoz, mint amilyeneket az előző csoport kapcsán megállapítottak, de azokat néhány iijabb gyűjtési szemponttal egészítették ki. így pl. előírták a prelátusok kinevezése napjának és módjának feljegyzését, továbbá az elöljárók, a tudásukkal kiemelkedő egyházi férfiak tetteinek, sikereiknek, eredményeinek, neveltetésüknek és közhivatalaiknak, valamint az általuk hátrahagyott könyveknek, a prépostsághoz tartozó népesség számának, a kongregációknak, s a templom patrocíniumának az ismertetését. Felsoroltatták a gyűjtőkkel, ha voltak ilyenek, a relikviákat, a csodatévő képeket vagy eseményeket, jelesebb ünnepeket. A kutatómunka fontos részeként írták elő a prépostságok bővítéséről vagy felosztásáról szóló adatok, a hozzájuk kapcsolódó pápai bullák, az alapítólevelek, a királyi adománylevelek összegyűjtését, továbbá jegyzetek készítését arról, vajon ki gyakorolta a főkegyúri jogot. Felhívták a kutatók figyelmét a jogok és privilégiumok számbavételére, a javak hűbérurainak, hatáskörüknek, a prépostságok számára előírt terheknek, a jeles fogadalmaknak a pontos feltüntetésére, s végül jelezni kellett, hogy ki volt az illető kolostor patrónusa. Az egyházi források után Hevenesiék a világiakra tértek át, közöttük is első helyen a vármegyeiekre. Ezekről, maga Hevenesi, mint arra fentebb utal14