Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
2. szám - ADATTÁK - Bajzik Zsolt: A Vas vármegyei Tarcsafürdő története Trianonig. 1. rész
Johann Krantz könyve az „Osztrák Monarhia gyógyforrásai"-ról 1777-ben, Bécsben jelent meg, melyben Pinkafőről, Tárcsáról és Pecsenyédről (Sopron megye) mint vasi gyógyforrásokról íit. Később e hibás megállapításait többen kritikátlanul átvették. A tárcsái forrás újabb elemzését 1772 telén készítette el Krantz és azt állapította meg róla, hogy egy mocsaras völgyben fakad az ásványvíz, amit fa foglalatba ágyaztak be. Vize kristálytiszta, amelyből buborékok szállnak fel. A fürdővíz felületén, az üstben való melegítésekor sárga, okkeres kiválás képződött, ahogy azt Tolnai doktor is állította. 59 Az 1782 és 1785 között elvégzett első katonai felmérés során hét pontban gyűjtötték össze a településekről az adatokat. Tárcsa nevét is többféleképpen feljegyezték, úgymint Tatzmansdorf, Taschmansdorf és Tatzersdorf. A községben egy kastélyt, három téglaépítésű fürdőházat jegyeztek fel, amelytől egy út vezetett a szomszédos Gyimótfalvára. A falu nyolc jó kútjából hármat ásványvízforrásként említettek. 00 Korabinszky 1786-ban kiadott lexikona tartalmazza, hogy Batthyány Tódor gróf Tárcsán egy posztó- és szalagüzemet alapított, illetve egy kísérleti sáfránykertet is létrehozott. 01 A tárcsái fürdő 1793-ban még rendkívül egyszerű, a fürdővendégekben sem volt bőség, a gyógyforrást felfedezték már, de a fürdőt még nem. 68 A francia forradalom elől Svájcba menekült, majd 1793 tavaszán amnesztiával hazatért Magyarországra Tóth Ferenc báró, a kiváló katona, mérnök és diplomata. 0 '* Magányos tárcsái házában Batthány Tódor gróf és felesége Esterházy Filippin grófné gyakran felkeresték. Ilyenkor az asztal rajzokkal volt borítva, s a gróf a víz ellenében járó hajó problémáját fejtegette. 1793. február 7-én nyerte vissza az ősi hazához való jogos jussát a báró, aki 1793. szeptember 24-én halt meg Tárcsán. 04 A reformkor hatása a fürdőre A 19. század elejére újfajta idegenforgalmi mozgás indult meg hazánkban. Egyegy üdülőhelyet már nem kizárólag egészségügyi szempontok miatt kerestek fel. A nemesség egy részének nem kellett nyári dologidőben otthon, a birtokán tartózkodnia. Lassan, fokozatosan egy polgárosultabb életformát tudtak kialakítani, mely hozzájárult a hazai turizmus, idegenforgalom fejlődéséhez. A gyógyfürdőink árai általában alacsonyabbak voltak, mint akár az osztrák birodalom más országaiban levők, nem is beszélve a nyugat-európaiakról. Ez az olcsóság már korántsem volt egyértelmű pozitívum, mivel sokszor a gazdasági elmaradottságot, a szolgáltatások alacsony színvonalát jelezte. A magyarországi gyógyfürdők fejlődésének talán a legtöbb nehézséget a feudális kötöttségek okozták. A fürdőhelyek és a környékük általában magántulajdonban voltak, a fejlesztésük a mindenkori tulajdonostól függött. Sohasem a tulajdonos irányította közvetlenül a fürdőéletet, s az ottani idegenforgalmat, hanem bérbe adta a területet. Ezzel elhárította magáról az esetleges kockázatot, ugyanakkor nem volt mindig túlságosan érdekelve a nagyarányii fejlesztésben - hiszen a bérleti díj többé-kevésbé biztos, nagyjából állandó jövedelmet biztosított. A bérlő már korántsem volt ilyen jó helyzetben. A tulajdonossal megkötött szerződés általában korlátozta a mozgásterét, hiszen többször emelhette az árakat, a szállásdíjat. 05 38
