Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
2. szám - ADATTÁK - Bajzik Zsolt: A Vas vármegyei Tarcsafürdő története Trianonig. 1. rész
letekkel, a kocsmával és mészárszékkel, a jobbágyokkal, továbbá a Világos faluban levő majorral, épületekkel, szántóföldekkel, rétekkel, malomhelyekkel Dezső Boldizsár 5990 rajnai forintért vásárolta meg. Hasonló okok miatt adta el Mohoss Antal a tárcsái kúriában, Világos faluban, valamint a savanyírvíz kútban és a mellette lévő fürdőliázban rá eső kétötödöd részét, 100 forint adósságát Deső Boldizsárnak és a feleségének 8000 rajnai forintért. 50 Ezt követően Deső Boldizsár augusztus folyamán 1600 rajnai forintért megvásárolta Heés Ádám és Flórián tárcsái birtokát is, így 1746 végére az ő kezében összpontosult az egész tárcsái birtok. 51 Savanyúvíz elemzések Nem sokáig birtokolták a Desők a tárcsái földeket, mivel szemet vetett rá Batthyány Lajos gróf. A birtok eladásáról hosszas alkudozást folytattak. 1752. február l-jén írta Batthyány Lajos gróf azt a levelet, melyben megállapította, hogy az eladók nagyon felemelték a birtok árát, ezért kérte az intézőjét, hogy 25.000 forintnál többet ne adjon érte. 5a A Deső család azonban nem állt el attól a szándékától, hogy minél drágábban adjon túl a birtokon, s ezért találkozni akartak a Pozsonyban tartózkodó gróffal. 5 '* Végül is 1752. szeptember 19-én, Körmenden kötött szerződést a két fél, Deső János és Pál, valamint Batthyány Lajos nádor. 5 * A birtok és a savanyúvíz ezután a borostyánkői uradalom kezelésébe került. Közben 1763-ban Mária Terézia utasította a Helytartótanácsot, hogy a Magyar Királyság területén tárják fel az összes ásvány-, savanyú- és melegvizet. Vas vármegye közgyűlése Ludovicus Erhlinger 5 '' rendes megyei fizikust bízta meg e feladat elvégzésével, akinek a tárcsái savanyúvízről és gyógyfürdőről készített jelentését továbbították a Helytartótanácshoz. Erhlinger szerint a vármegyében a tárcsái ásványvízforráson kívül oivosi célra használt vizet addig nem figyeltek meg. A savanyúvíz minőségét a fizikus megvizsgálta és a megyei közgyűlésen azt bemutatta. Véleménye szerint egyértelműen gyógyhatással rendelkezett, mivel sok beteg ember gyógyult meg általa. A víz az alulról feltörő forrásból származott, de hogy honnan jött azt Erhlinger nem tudta kideríteni. A savanyúvíz fogyasztása a máj-, a lép-, a gyomor- és bélproblémákat gyógyította. Megszabadította a betegeket a puffadástól, a skorbuttól, a hipochondriától, a melankóliától, a makacs láztól; feloldotta a vesekövet; kitágította a húgycső vezetékét, amellyel elősegítette a vizelést. A tárcsái vizet különösen az izületi gyulladásoknál, reumánál és a kötőszövet gyulladásainál tartotta hatásosnak. A külső használat során a vizet alkalmas berendezésekkel felmelegítették és meghatározott számú napokon a betegségnek megfelelően rendelték azt felhasználni. A vizet a szomszédos tartományokban is jól ismerték. Minden évben sok hordóval vittek belőle Bécsbe és Grazba, de a környék lakossága is használta. 57 Ebben az évben került közlésre Ignatius Wetsch latin nyelvű munkája a tárcsái vízről, amelyet az osztrákok az első nyomtatásban megjelent vegyelemzésnek tartanak. 58 36
