Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - ADATTÁR - Kóta Péter: Pallosjog-adomány 1467-ből

ADATTÁR KÓTA PÉTER PALLOSJOG-ADOMÁNY 1467-BŐL A pallosjog - ius gladii - ősi jogintézmény, már a római jog rendszerében is megtalálható. Ulpianus az impérium fogalmáról értekezve éppen a ius gladii birtoklását tartja az impérium merum, a teljhatalom kritériumának, azaz a teljhatalom ennyivel több az impérium mixtum-nál. A római jog azonban a középkorban sehol nem volt érvényben a maga egészében. Az egyház alkalmazta, mint kisegítő jogforrást, illetve az egyes országok recipiálták kisebbnagyobb mértékben a maguk feudális, szokásjogon alapuló jogrendjébe, de mindvégig inkább csak a tudós értekezések és a fogalmi apparátus megalapozására használták. A római jog csak Irnerius munkássága, a 11. század után fejtett ki nagyobb hatást az európai jogrendszerekre, elsősorban a Német-római Birodalomban.

1 Itt a „merum et mixtum impérium et gladii potestatem" latin kifejezés fordul elő burgundiai és itáliai helytartói kinevezések okmányaiban, emellett a német megfelelője: Bhitbann más forrásokban. A kettő összefüggése és magyarországi esetleges hatása azonban kevéssé kutatott. A középkori magyar történelem kapcsán sok helyütt olvasható ius gladii kifejezés tehát semmiképpen nem szerencsés, korabeli megfelelője sincs. A pallosjogot egyébként evvel a szóval az 1715. évi 58. törvénycikk

2 alapította meg, amely az 1848. évi 9. törvénycikkig

3 volt érvényben. Azelőtt nem így nevezték, hanem a szabadispánság, vagy akasztóispánság szót használták. Ezek a kifejezések hívebben mondják ki a lényeget, vagyis az ispáni büntetőbíráskodás alóli mentességet. A magyar királyságban Szent István óta az ispáni szék volt a bírói szervezet egyik alapja. Az ispánok minden megyebeli lakos ügyében hozhattak ítéletet, főbenjáró ügyek büntetésére akár halálos ítéletet, és azt végre is hajthatták. Nehéz pontosan megmondani, mikortól kezdődik az efféle kiváltságok adományozása. Árpád-kori városi kiváltságlevelek adataiból arra következtethetünk, hogy már a 13. században, vagy még korábban, a városi bíráknak hatalmában állt a halálos ítélet kiszabása* - ha nem is magától értetődően, minden város számára, hiszen maradtak fenn későbbi pallosjog-adományok, méghozzá jelentős városok számára.

5 A körmendi hospeseknek IV. Béla király által adott kiváltság szigorúan véve csak annyit ír elő, hogy a tolvajt 31