Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

4. szám - Zsámboki Árpád: „Értékednek úgy tudsz örülni csak, Ha vele a világ is gazdagabb." - Emlékező sorok Kuntár Lajosra (1914-2005) -

nek a megteremtésében is jelentős közreműködést vállalt. Dr. Palkó István főigazgatóval és dr. Hadnagy László művelődési miniszterhelyettessel sokat tettek azért, hogy az új képzési szak Szombathelyen találjon legelőször otthonra. Az új értelmiségi munkakörhöz szükséges megfelelő szakmai tudás megalapozásában óraadóként és bázis-intézményvezetőként is közreműködött. Nem véletlen, hogy az általa vetett intézmény egyik gyakorlóterepe lett a képzésnek. Feladatot vállalt a képzés alapjainak megszilárdításában, a művelődési otthoni feladatkörre képzendő hallgatókat írásaival, példatáraival és az általa írt kézikönyvvel is segítette. A sors úgy hozta, hogy ezt a példaszerű szakmai és emberi közreműködését magam és a többi vasi közművelődési szakember is megtapasztalhatta, egyértelműen őt fogadtuk el szakmai mesterünknek, alapos elméleti és gyakorlati felkészültsége okán is. A szakmai tisztelet mindvégig kijárt személyének, nemcsak a vasi, de a más megyében dolgozó közművelődési szakemberek részéről is. Emberi nagyságát példázza, hogy azonnal bizalmába fogadta a friss diplomásokat, egyenrangú szakmai partnerének tekintette őket. Más beosztásokba kerülvén is mindig szívesen járt vissza a népművelők körébe. „Megfiatalodom mindig Tiköztetek!" ... mondta sokszor finom emberségével, hangjában némi nosztalgiával. 1960 és 1967 között a megye közművelődésének élvonalában dolgozott, hittel, lendülettel, újszerű munkaformákat keresve. Intézményvezetői munkáját az országos szakmai közvélemény is számon tartotta, különösen a népmíívelési munkakörökben dolgozók képzésének és továbbképzésének a rendszere volt az általa vezetett intézményben tudatos, széleskörű és dinamikus. Örökre emlékezetesek maradnak a pályatársaknak és az utódoknak a velemi továbbképzések, a közös szakmai együttlétek és a közvetlen tábori élmények. Magam azért is büszkén említem nevét, munkálkodását, hisz intézménye jogutódja, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ vezetője lehettem 1973ban. A szakmai módszertani műhelymunkát az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ teljesíthette ki igazán, mely 1980-tól a megyei közművelődési munka egyik zászlóshajója lett. A korszerű intézmény létrehozása szakmai álmai közé tartozott, küzdött érte. Büszke volt az országos hírnévre szert tett intézményre, józan tanácsaival segítette a mindenkori vezetést, s ha kérték, személyesen is részt vállalt a feladatokból. Örömmel kértem fel 1984ben az intézmény kiadásában megjelenő honismereti orgánum, a Vasi Honismereti Közlemények szerkesztőbizottságába, elvállalva az általa fontosnak tartott technikai szerkesztői munkát. Ez a megbízás élete hátralévő idejében is odakötötte a folyóirathoz, a legutóbbi másfél évtizedben, már mint felelős szerkesztőként dolgozott a kiadvány szakmai megizmosodása érdekében. A Népművelők Klubjának mindvégig hűséges tagja, programjainak rendszeres látogatója volt. Jól érezte magát a szakmabeliek körében, a kortársai közül is kitűnt szellemi frissességével. Szinte mindig akadt a tarsolyában olyan 9