Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

1. szám - MŰHELY - Simola Ferenc: Egy néptanító életútja. - A tudás és a műveltség szerepe dr. Horváth Sándor életpályáján -

így tovább taníthattam - s ezt egy idő után már többes számban is mondhattam - taníthattunk, mivel egy helyi családból származó tanítónő-kolléganő lett a feleségem. Ez tovább erősítette az Őrséghez való kötődésemet. Házasságunkból két leány született, az egyik orvosnő, a másik jogász lett. A tanítással, a helyi köz- és kulturális tevékenységbe való beilleszkedéssel párhuzamosan magam is tanultam. 1949 és 1953 között, a pécsi egyetem levelező - a nyári szünetekben bentlakásos - hallgatójaként megszereztem a tanári képesítést is. Elfoglaltságaim tovább szaporodtak. Az iskola igazgatójává neveztek ki, az iskolai és népművelői - ma közniiívelődési - feladataim mellett, az Őrség képviselőjeként tagja lettem a megyei tanácsnak is. Közben soisa újból váltóhoz érkezett. 1952 és 1954 között a szombathelyi szakérettségis kollégium igazgatói tisztét látta el, illetve megválasztották a megyei úttörőszövetség vezetőjévé is. A munkában már bizonyító, a környezetét mozgásba hozni tudó fiatal szakembert hamarosan a megyei tanács apparátusába hívták. Az ország legfiatalabb elnökhelyetteseként az oktatás, nevelés, művelődés, egészségügy és a sport megyei összefogása lett az új munkaköre. Mindez a ma már úgynevezett - néha nem is kellemes hangzású - „ötvenes évek" sűrűjében történt. Nem volt ez egy kicsit túl gyors előmenetel, bírta a terhelést? A kor ellentmondásaira, kétarcúságára való emlékezés közben azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelem fő sodra mégis a társadalmi egyenlőség, a kiteljesedés felé tartott. Az oktatás, művelődés, egészségügy és sport területén is addig nem tapasztalt pezsgés volt. Új lehetőségek teremtődtek. A tanulás útján való felemelkedés nemcsak a fiatalokat, de a felnőttek egy jó részét is áthatotta. Volt mit pótolni ... Milyen érzés tölti el, amikor a vasi községek villamosítására; az oktatási intézmények, kulturotthonok, körorvosi rendelők létesítésére vagy Szombathelyen a Művelődési és Sportház építésére gondol? Fiatal voltam, az otthon, a család, a napi nyolc órát jócskán meghaladó elfoglaltság után sohasem éreztem fáradtságot. Mindig csak azt, hogy több kell, hogy még nekem is tanulni kell. Ennek jegyében, levelező úton végeztem el az államigazgatási munkához nélkülözhetetlen jogi tanulmányokat is. Bizonyos állásfoglalásaim, aktivitásom, a honismereti mozgalomba való bekapcsolódásom és eredményeim - pl. az 1958. évi Vasi Napok sikerei - azonban nem mindenkinél arattak tetszést. Szerzett „fekete pontjaim" nyomán, amikor a politikai vonal bekeményített, eltanácsoltak a tanácsi munkától. Ennek „finom" módszere az volt, hogy az általam felkarolt zenepedagógiai javaslatot azzal fogadták el, „ha már ennyire pártolod a Kodály-módszert, akkor menj s valósítsd meg! Legyél igazgatója az - azóta is zenei tagozatú, paragvári úti, akkor Hámán Kató utcai - általános iskolának!" Ezt a feladatot 1961 januárjától 1964 decemberéig láttam el. 23