Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)
3. szám - ADATTÁR - Papp Júlia: A Rumy-serleg magyarországi története
alapján. Schoenborn úgy vélte, hogy az „utolérhetetlen mestermunkát" talán II. Frigyes kapta a gyermekágyban elhunyt első felesége testvérének lányával, Sophie von Ansbach-kal 1517-ben - valójában 1519-ben - kötött házassága alkalmából, s megemlítette, hogy az ötvösművet 1884-es magyarországi kiállításáig Sziléziában - mármint az újabb időkben - szinte senki nem ismerte. 8 Egyelőre arról sincs pontos ismeretünk, hogy mikor és hogyan jutott a fejedelmi műtárgy az Árpád-kori eredetű magyarországi Rumy család birtokába. A Rumy család 9 első ismert tagja Doroszló volt, aki a 13. század második felében királyi adományt kapott Rum földjére. Károly Róbert 1323-ban a Rumhoz közeli Balozsát (ma: Meggyeskovácsi) adományozta a családnak. 10 A Zala vármegyei Igrice (ma: Zalaigrice), ahol a serlegeket 1825-ben őrizték, 1340-ben már biztosan a család tulajdonában volt. 11 1350-ben Nagy Lajos király - különös tekintettel Rumy János hősiességére, melyet az Endre herceg meggyilkolását (1345) megtorló nápolyi hadjáratban tanúsított - az addig ideiglenesen birtokolt földeket (pl. Rum, Balozsa) örökre a családnak adományozta. 12 Rumi Doroszló az 1410-es években Zsigmond király alpohárnokmestere volt 13 - egyes nézetek szerint erre a tisztségre vezethető vissza a családi címerben szereplő serlegábrázolás. Bár azzal a családi legendáriumban a 19. századig hagyományozódó, s a 18. századi genealógiai irodalomban is elfogadott 14 nézettel, hogy a serleget - a családi címerben való szerepeltetés jogával együtt - Doroszló, Luxemburgi Zsigmond alpohárnoka kapta uralkodójától, ma már csupán historiográfiai kuriózumként számolhatunk, még az 1870-es években is találkozunk vele. Köberl János vasvári segédlelkész ekkor ismertette annak a nyomtatásban megjelent halotti beszédnek a részleteit, melyet az 1773-ban elhunyt Rumy Lázár felett mondtak el, s mely szerint „... harmadik Duruslaus, Sigmond királytól pohárnokjainak vicze -fő-mesterévé választatott, kit is hív szolgalatjáért három aranyból, ezüstből álló hét fontot nyomó királyi poháiral mégis ajándékozott, melyet most is nemesi czímerében mint királyi jeles ajándékot visel és becsül ezen tekintetes família." 15 A Rumy család a korai'ijkorban sem különösebben befolyásos, sem különösebben gazdag nem volt, s műértői, műgyűjtői érdeklődéssel vagy hagyományokkal sem rendelkezett. Néhány 16. századi képviselőjének említése csupán arra alkalmas, hogy elgondolkodjunk rajta, akár ők is kaphatták - adományként, ajándékként - vagy szerezhették - pl. hadizsákmányként - az értékes ötvöstárgyat. Rumy Péter 1533-ban, 1(> Rumy Farkas 1558-ban Vas vármegye alispánja volt, utóbbi 1568-ban Mosón vármegye királyi rovásolója lett. 1551-ben Rumy Gáspár és Rumy Ferenc I. Ferdinándtól az ebben az időben a császári kancellárián dolgozó Nicolaus Olahus, azaz Oláh Miklós által is aláírt vámlevelet kapott, 17 Rumy Lukácsot 1571-ben Vas vármegye prágai követségbe küldte. A Rumyak familiárisi kapcsolatban voltak az irodalom- és művészetpártoló Nádasdy Tamás (1498-1562) nádorral. Az 1608-ban Vas megye országgyűlési követeként szereplő Rumy Mihály gyermekei közül Rumy Judit férje Esterházy Dániel, 18 Rumy György felesége pedig Batthyány Katalin volt. 19 Az eddig előkerült legrégebbi írott forrás, mely szerint a serleg a Rumyak birtokában volt, 1660-ból származik. Rumy Farkas - Rumy György és Bat27