Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

3. szám - MŰHELY - Gálig Zoltán: Szemelvények a Szombathelyi Képtár 20 éves történetéből

Az 1998-as év Geszler Mária kiállításával zárult. A művész már hosszít idő óta meghatározó személyiség a művészeti életünkben. Ellentétben sokakkal - és itt nem Szombathelyre gondolunk -, akik az 1960-as években letelepedve és művészlakáshoz jiitva egy idő után elkényelmesedtek, a legutóbbi időkig hihetetlen aktivitást fejt ki, mind helyben, mind országos szinten és külföldön is, Amerikától Japánig. Kerámiarm'ívészetünk egyik legfontosabb képviselője, aki számos alkalommal megfordul a művészeti ág legfontosabb műhelyeiben, központjaiban, Kecskeméten és Siklóson. Az 1996-os év koncepciója alapján arra lehetett következtetni, hogy ritkulni fognak a Vas megyei művészettel kapcsolatos kiállítások, mégsem így történt. A történeti vonulat része volt Vass Vera Szegeden élt, majd Kőszegre költözött festőmiivész emlékkiállítása (1999), amely egyrészt illeszkedett a képtár akkori női tematikájához, illetve a szélesebb közönség felé fordult azáltal, hogy egy Kőszegen elismert alkotót mutatott be. A megnyitón és a későbbiekben számos kőszegi érdeklődő voltjelen. 1999-ben utolsó alkalommal lett megrendezve a Pannónia Triennálé, amelyen a korábbiaknak megfelelően megyében élő művészek is részt vettek. Ez egy folyamatnak a lezárulása, amely a kezdetekben a progresszivitást képviselte - voltaképpen a rendszerváltozást megelőzve -, az enyhülési folyamat részeként a határmenti népek közeledését kívánta elősegíteni. Ugyanakkor, mint minden hosszú ideig tartó folyamat, ez is az idő során kifáradt, a kezdeményező személyiségek kikerültek a kultúrpolitika centrumából és az újak más módon képzelték el a nemzetközi kapcsolatok folytatását. 2001 már új fejezet a képtár és a Vas megyei művészet kapcsolatának történetében, miután ismét igazgatóváltás történt. Az ezredfordulóra megszűnt a hagyományos értelemben vett fővárosiság-vidékiség ellentét, illetve ezt új ellentétek, ellentmondások váltották fel. A megszűnt ellentét lényegét az adja, hogy miként a fenti példák mutatták, egyre több olyan művész jelent meg a szcénán, aki nem sorolható egyértelműen egyik kategóriába sem, illetve kialakult itt egy olyan struktúra, ami Magyarországon belül is teljesen egyedi, és messze túlmutat a provincialitás állapotán. Letelepedtek ugyanis külföldről hazaérkező magyar művészek - a korábbiakban említett Szilárdi Béla, Solymosi Thurzó Vera, akinek a kiállítása az egyik legsikeresebb, leglátogatottabb rendezvényünk volt -, valamint olyan alkotók, mint Othmar Spiess, Lisbeth Sailer, Hans Joachim Kersten, Erwin Birnmeyer. Számolni kell továbbá olyan alkotókkal (Ingo Glas, Jürgen Ramacher), akik vagy gyakori látogatók, vagy pedig ingatlannal is rendelkeznek és kapcsolatban vannak a fenti művészekkel. Vannak még számosan olyanok, akik nem képzőművészek, de a kultúra, művészet más területein dolgoznak, és velük együtt lehetőség egy olyan szellemi pezsgés beindítására, amely fokozatosan mutatott az intézményesedés irányába. így a 2004-ben létrejött Cicelle Arany három szög Művészeti és Kulturális Társaság tevékenysége előzményének tekinthető az évenként megrendezett Cicelle Aranyhárom szög Kulturális 20