Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Simola Ferenc: Hegyháti örökségtár. Helytörténeti dolgozatok a Vasi-Hegyhátról

KÖNYVESPOLC HEGYHÁTI ÖRÖKSÉGTÁR Helytörténeti dolgozatok a Vasi-Hegyhátról. Szerk. Zágorhidi (higany Balázs. Vasvár, £004. 143 p. Érdemes kézbevenni a Vasi-Hegyhát Területfejlesztési Önkormányzati Társulás kiadásában megjelent kötetet, amelynek már a címe és borítólapja is telitalálat. A közel 150 oldalas, régi és új helytörténeti dolgozatokat tartalmazó összeállítás Vasvárról és környékéről, a 41 települést magában foglaló hegyháti kistérségről és örökségtáráról szól. Arról a tájról, melynek földrajzi elnevezéséről sem egyezik meg a szakemberek véleménye. Ezeket - helyszűke miatt is - mellőzve, inkább „vitába" szállnék azzal az állítással, amely a mű bevezetőjében olvasható; „Vasvár és környéke nem bővelkedik helytörténeti munkákban." Igaz, a térségről eddig kiadott - nem is kevés - helytörténeti dolgozatot illetően nagyon is nehéz megítélni, hogy mettől-meddig terjed(het)nek a „bővelkedés" határai. Lehet-e ezt a vonalat meghúzni akár a nyomtatásban napvilágot látott tanulmányok mennyiségével, vagy a megírt, de még a fiókokban lévő kéziratok, illetve az ilyen anyagok gyűjtésével, megírásával s kiadásával foglalkozók számával? Igen is, nem is. Lezárhatatlannak tekinthető ez a polémia is. Hozzátéve azt, hogy ott, ahol sok-sok éve ilyen, a helytörténet iránt elkötelezett szép számú gárda van, ott - véleményem szerint - nem szabad leírni a „nem bővelkedik" szót. E kiadványt részleteiben és egészében, mintpedig a szerzők törekvéseit, a megjelentetésben közreműködőket csak elismerő szóval lehet méltatni. Mivel ez is - így is - tágítja a „bővelkedés" meg nem fogható határait. Ráadásiil szívmelengetően, olvasásra gerjesztően. A benne lévő, 15 szerző tollából eredő írások mindegyikére igaz ez. Valamennyiben sok olyan adat, a múlt ködéből felderengő kiemelhető szóbeli és tárgyi emlék van, amely megbizsergeti az olvasó lelkét. A nem helybéliekét is! Helyszűke miatt nem írható ide - pedig megérdemelnék - valamennyi szerző neve. Az olvasók, írásaik nyomán úgyis felfigyelnek rájuk, nevüket is megjegyezik. Amik viszont feltétlen megemlítendők, azok nem mások, mint a közreadottakból való kiemelések. Ezek mindegyike kutatásra, írásra, továbbgondolásra ösztönzi az olvasókat. Talán ez az átható szellemiség a mű legfőbb érdeme. Ezért is, túlzott szerénységre vall az a bevezetőben olvasható mondat, hogy „nem tudományos céllal, elsősorban a helybelieknek szól" ez a könyv. Tartalmát, szerkesztését, írásainak kiforrottságát, értékét tekintve ez igenis tudományos színtű munka. Olyan, amely megjelenésével példát is ad a helytörténészek gyarapodó seregének és nagyon is szól a nagyközönségnek is. Az ilyen közleményeknek ezirányú vonzata is van, legyen szó akár földrajzi ne91