Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - ADATTÁR - Spiegler Tibor: A szombathelyi Szent István-parki kioszk története. I. rész

• ••-•..;., •* -"'V;,.-.*,->.;..-- <•?

;-v.•-"• •••.^ ^-. •...-•• „ .'• ,• • • *•.•• , 11. kép A kioszk a szökőkúttal (Képeslap, 1914. Molnár József magángyűjteménye) Az építkezés lendületét miiszaki problémák sora törte meg. Az épület északi oldalán homokos talajt találtak, ami az alapozás megerősítésének szükségességét vetette fel. A jégpince bejárata nem északra nézett, ezéil a jobb szigetelés érdekében egy előtér építése, valamint a két helyiség ajtajának fokozott szigetelése vált ajánlottá. A víztorony vízvezetékének főága a kioszk egyik fala alá esett, ezért a fal ezen szakaszát vastartókra kellett helyezni. A takaréktűzhely méretei kicsinek bizonyultak, ezért Rauscher javasolta egy nagyobb méret beszerelését. Ez mind további költségnövekedést és határidő eltolódást okozott. Az építésvezetők az ügyben állásfoglalást kértek, deriil ki az 1905. június 13-án felvett, Bodányi és Rauscher aláírásával ellátott jegyzőkönyvből.

79 A bokrétaünnepre június végén, vagy július elején kerülhetett sor, mert a polgármester június 26-án keltezett feljegyzésében utaltatott ki 93 koronát az ünnepély megtartására.

80 A vendéglő felszerelését a város helyi iparosokkal akarta legyártatni, ezért pályázatot írt ki 120 asztalra és 800 székre. A városi tanács 1905. július 9-én tartott ülésén döntött az eredményről. Az asztalokból 60 darab elkészítésével Steiner Ignácot bízta meg, a másik 60 darab gyártásával pedig Muszi Józsefet. A székek gyártásán fele-fele arányban László Ignác és Steiner Ignác osztozott.

81 A Vasvármegye viszonylag csendben tűrte a határidő kitolódásának egyre nyilvánvalóbb jeleit. Egyetlen cikkecske kesergett azon, hogy a tíz nap múlva esedékes országos dalosversenyre a kioszk nem készült el. „S a kioszk az csak lassan-lassan készül, akár a Luczaszék. Ma még csak a rideg téglafalak állanak, 76