Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - MŰHELY - Merklin Tímea: A bábszínház mint „új művészet" helyfoglalása. - Tízéves a szombathelyi Mesebolt Bábszínház -

szerepelt, amelyet az a Bartal Kiss Rita rendezett, aki a fesztiválon kiadott egyetlen szakmai díjat kapta a zsűritől: a legjobb alkotónak járó díjat, amelyet a Magyar Bábművészek Szövetsége ítélt oda. A darab iskolapéldája annak, hogyan ér össze „kitaláló" alkotók elképzelése a „kivitelező" bábjátékosok színpadi alkotásával, s ez a harmonikus végeredményű, közös munka miképpen hordozza magában a sikert, a gyermek- és felnőtt közönségre tett elbűvölő hatást.

10 Az 2004. évi országos fesztivál a kortárs magyar bábművészet legfrissebb antológiájának tekinthető, ezért érvényes referencia-közeg az ott felvonultatott előadáskínálat, amelyben a Mesebolt Bábszínház jelentős helyet tudott elfoglalni. iy

A fesztivál repertóriumából az tűnt ki: a bábszínházcsinálás új, nagy kérdése, mennyit kell, lehet, érdemes bízni az élőjátékra. Mintha úgy látszanék: általában egyre többet. A báb sokszor nincs főszerepben, szinte csak kellék."

17 Az élőjáték térfoglalásával a bábszínház hangsúlyai a „bábokat is használó színház" irányába tolódnak el. Vagyis: „történelmileg már régen bekövetkezett az a pillanat, hogy a bábszínész előjött a paraván mögül, és nem titok a gyerekek előtt, hogyan, mi és ki által mozognak a figurák. A bábszínpadon kialakuló helyzet - a színész, kezében a bábbal - a játszó gyermeket modellálja."

1

* Sőt: a teljesség igényével fogalmazva, a játszó ember, a Homo Ludens jelenik meg a színen, és ez a valóságérték vonzó a közönség számára. A hagyományos bábszínész szerepe újraértelmeződik, és - akár bábbal a kezében, akár báb nélkül - egyre több figyelmet kér magának. Vagyis: a modern bábszínpadon olyan színész jelenik meg, aki a bábjátékhoz is ért. Áttekintve a Mesebolt Bábszínház fotókkal gazdagon illusztrált Leltárát,

19 jól megfigyelhető, hogy a szombathelyi bábműhelyre a kezdetek óta jellemző volt az „élő" színészi munka, a bábszínészek „látható" szerepeltetése. Fejlődési ívét az induláskor, 1990-ben bemutatott, majd 1999-ben felújított János vitéz szemlélteti leginkább a kívülállók számára. Az itt is bemutatott képek láttatják, mi a különbség a paraván mögül botos bábokkal előadott történet és a mű előjátékban gazdag, technikájában sokkal kifinomultabb, igazi bábszínházi feldolgozása között. Ez az egész művészeti ág alakulásának utóbbi 10-15 évére jellemző. Az ugrásszerű fejlődést az tette lehetővé, hogy a bábjáték perspektivikusan a bábszínházzá levés felé nyitott, határozott művészi elképzelésekkel és a külső körülmények rendezésével megvalósította azt. „Amatőr"-bői „profi"-vá levését, önfejlődését olyan anyagi támogatások megszerzése tette lehetővé, amelyek az ország számos nagyvárosában az „épülettel is rendelkező önálló intézménnyé" segítették válni a hivatásos bábszínházakat. A 2002-2003-as év volt az, amikor a központi támogatás jelentős megemelkedésével az addig alulfinanszírozott bábszínházak - köztük a szombathelyi - anyagi stabilitását megteremtették. A BÁBSZÍNHÁZ EGZISZTENCIÁJA A szombathelyi bábszínház esetében 2002-ben történt meg először, hogy a fenntartók nem utólag pótolták ki a költségvetést, mert megértették, hogy többletet hoz a megnövelt támogatás. Akkor minden önkormányzati egy forintra, két központi forint járt. Bár a bábszínház maradt bérlőként az MMIK-ban, a befolyó pénzekből a körülményekhez képest élhető teret alakított ki magának, szá28