Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - MŰHELY - Merklin Tímea: A bábszínház mint „új művészet" helyfoglalása. - Tízéves a szombathelyi Mesebolt Bábszínház -

az utóbbi 10-15 év tevékenysége mii tatja, művészeti ágként önálló fejlődési nyomvonalon jár. A 19. századi magyar kultúra egy életképes megnyilvánulása; vitalitását bizonyítja, hogy különböző formákban működni tudott, ha megszakításokkal is, de előadásai révén mindig erős és széles közönségkapcsolatot mondhatva magáénak. A SZOMBATHELYI BÁBSZÍNHÁZ KEZDETEI Szombathelyen nem is 10, hanem 16 évvel ezelőtt kezdődött el a bábszínház szerveződése. A rendszerváltás idején, amikor a helyi önkormányzatok kapták kezükbe a színházszervezés irányítását is, és megszülettek a törvényes keretei a színházalapításnak. Az Állami Bábszínház működött még, de már „egyre kevesebb gyerekszínházi produkció jutott el ide, a nyugati végekre, s a ráfordítható anyagi források is rendre szűkültek",

7 az MMIK öt munkatársa „megértve az idők szavát" elhatározta, hogy megpróbálja saját erőből megoldani a megyei műsorellátást. 1990-ben megszűnt az Állami Bábszínház monopolhelyzete, ez lehetővé tette a bábos szakma „felnőtté válását". Fejlődési igényüket segítette az a folyamat, ami „a kultúrában a szolgálat-szolgáltatás viszonylagos egyensúlyát a szolgáltatás irányába mozdította el".

8 Császár Erika, Pallos Mónika, Kiss Andrea, Pető Ferenc és H. Nagy Katalin népművelői kapcsolataikat felhasználva kerestek segítséget a professzionális szakmában, és felkérték Cs. Szabó Istvánt, hogy készítse fel „a színjátszás alapismereteivel némileg bíró, de a bábjátszástól meglehetősen érintetlen csapatot egy előadásra" ? 1990 tavaszán bemutatták a János vitézt. Az előadás több szempontból is történelmi jelentőségű volt a helyi kultúra tekintetében. „A rendkívüli siker nemcsak a János vitéznek, hanem a bábszínháznak mint műfajnak is szólt, és egyértelműen folytatásra ösztönzött. Meg kellett fogalmazni egy hosszabb távra szóló, határozott művészeti koncepciót képviselő programot. Kapcsolatot kellett találni a bábművészet professzionális képviselőivel... Rendszeressé kellett tenni az előadásokat helyben és vidéken, megteremtve az ehhez szükséges működési feltételeket. A bábszínész képző stúdió beindításával meg kellett szerezni a hivatásos előadóművész oklevelet."

10 Az elkövetkezendő két évben további négy előadás készült Cs. Szabó István vezetésével. 1992 nyarán regionális szinten szervezték meg a két éves bábszínész képző stódiót. Az ezután készülő előadások gyakorlati stúdiumként készültek. A bábszínház önszerveződésének időszerűségét aláhúzta az a tény, hogy lassan-lassan „a művelődési házaknak és központoknak is megváltozott a szemlélete, funkciója, hiszen saját fennmaradásuk érdekében elsősorban bevételt kell produkálniuk. "

n „1994-ben az akkor már a Szombathelyi Bábszínház nevet viselő együttes stúdiós tagjai sikeres vizsgát tettek, megszerezve az akkor Magyarországon elérhető legmagasabb képesítést... A társulat-építés helyi erőkből történt, a műhelymunka és a színháztechnikai feladatok ellátására a műfajjal szimpatizáló, de kevés gyakorlattal rendelkező jelentkezőkből"

111 válogattak. 20