Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Bariska István: Elisabeth Gmoser: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung, 1491-1647

A szakirodalom ismerete is megérdemel két szót. Elisabeth Gmoser tud magyarul, olvasni mindenképpen. Tehát igen nagy szó, hogy olyan osztrák kutatóról van szó, aki számára a magyar nyelvű történeti-könyvészeti irodalom nyelvileg elérhető. Mégsem mondhatjuk, hogy a könyv megírásakor a vonatkozó történeti irodalom minden fontos, korszerű, könyvészeti adatainak Ágoston, Bakay, Barcza, Hiller, Kubinyi, Maksay, Pálffy, Solymosi, Szövényi, Taucher - birtokában volt. Ráadásul néhány jelentős osztrák vagy német szerzőt - Gi~uszecki, Haller-Reiffenstein, Lechner, Nehnng, Niederstätter, Schäfer, Wiesflecker - is hiányolok alkalmasint. Azt azonban le kell szögezni, hogy az osztrák kutatók közül messze a legtöbbet Gmoser ismer a magyar nyelvű történeti irodalomból. Igaz, a magyar személy-, földrajzi és helynevek stb. helyes átírásához - Chernel>Chernél, Kőszeg>Kőszeg, középkori>középkori, Pamlényi>Pámlényi, Szűcs>Szucs, Sárkány>Sarkán, Gasztonyi>Gosthony, Devecser>Devecsér, Felsőszakony>Felső-Szakony, kőszegi uradalom>Koszegi uradalom stb. — magyar anyanyelvű lektoira is szükség lett volna. Ezek azonban nem tudják lényegében lerontani Gmoser kitűnő teljesítményét. Nem volnánk igazságosak, ha azt kérnénk számon a kötettől, ami nem is szerepelt a célkitíízések között. Elisabeth Gmoser ugyanis mindenekelőtt birtoktörténeti és gazdaságtörténeti szempontból tárta fel a Kőszeg uradalma és városa 1491-1647 közti történetét. Annyiban tért kijog- és kormányzattörténeti elemzésre, amennyiben annak szükségét látta. Ezek közül is a legértékesebb az uradalom jogi státuszának minősítése: „kaiserliches Kammergut" ('„császári kamarai birtok"^. Nem tudunk minden általa felvetett kérdésre kitérni. Mégis azt a módszert követjük, hogy költői kérdésekkel próbáljuk körbejárni ezt a roppant összetett problémakört. így pl. kinek az érdekében állt a 15-17. században Nyugat-Magyarország leggazdagabb uradalmainak - köztük a kőszegi domíniumnak - zálogon tartása, ha nem a Habsburg-kormányzatnak? Volt-e a kőszegi uradalom kormányzati (kamarai) kezelésében bármi, amelyben a többi, hat, zálogon tartott nyugat-magyarországi uradalomtól merőben eltért? Kimutatható-e valamiféle tudatos szándék abban, hogy az udvar a zálogkiajánlást tudatosan a rendek megzabolására használta? Érvényesül-e ezen belül bármifajta várospolitika? Kimutatható-e a tipikusan Habsburg-központosítás intézményeinek - igazgatási, jogi, statútumalkotási, országrendiségi, gazdasági, gazdasági, hadszervezési stb. - behatolása Nyugat-Magyarországon? Kimutatható-e valamifajta modernizálás - pl. az adórendszer, pénzügy, birtokigazgatás, jogalkalmazás stb. területén - a zálogra jutott kőszegi uradalomban, ami enélkül nem következett be? Okozott-e a zálogolt jobbágyfalvakban társadalmi feszültségeket az egymást váltó zálogbirtokosság? Tudott-e valamifajta védelmet adni a Habsburg-kormányzat a földesúri önkénnyel szemben? Lám-lám mennyi kérdés, amit a Gmoser-könyv fel is vetett! Mert eleve nagy bátorsággal és nyíltsággal végig a forrásaira támaszkodott. Nem állítom, hogy mindenre választ kaptunk. Két dolgot azonban igen. A fenti kérdéseket 86