Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: Egy elfelejtett gyár. - Első magyar hímzőipar Soukup és Korb Kőszegen -

idején, egyik forrásunk szerint 150 gyári munkást és 41 háziiparost alkalmaztak.

67 Az 1912 júniusában felvett sztrájkstatisztikai jegyzőkönyv viszont egészen pontos adatokat tartalmaz a dolgozók létszámára vonatkozóan. Ezek szerint akkor 87 nőt és 46 férfit alkalmaztak. Ezek közül 39 hímző, 7 segédhímző volt a szakalkalmazott, a segédmunkásokat (87 fő) befűzőnőként és karbantartóként alkalmazták.

68 A magyarok mellett hét külföldi munkást is foglalkoztattak. Miért volt erre szükség? A részvénytársaság igazgatótanácsának jelentései rendszeresen kiemelték a szakképzett és gyakorlott munkaerő hiányát. Jelentős gondjuk volt, hogy télen és tavasszal többnyire sikerült a szükséges létszámot biztosítani, de főleg a betakarítások idején jelentős hiányok mutatkoztak. A többszöri cserélődés és a kőszegi munkások előképzettségének és munkafegyelmének hiánya miatt, a helyiek betanulása a tervezettnél hosszabb időt vett igénybe. Erre hivatkozva foglalkoztatták az egyébként jóval magasabb költséget igénylő külföldi munkásokat. Nekik nemcsak jóval magasabb bért kellett fizetniük, de lakásköltségeiket vállalnia kellett a vállalatnak.

69 Ez többször súrlódást okozott a magyar és a külföldi, ahogy akkor mondták helyi és vidéki dolgozók között. Nemegyszer sztrájkra is sor keríilt, hogy egyforma bért kapjanak. Ezek közül a legjelentősebbre és leghosszabbra - több mint egy hétig tartott - 1912-ben került sor. A követelések között szerepelt a béremelés (10 f/1000 öltés), a kényszerű állásidő kifizetése, hoszszabb ebédidő, hogy mindenki otthon költhesse azt el, magyar gyárvezetőkönyvelő és hímzőmester alkalmazása. Érdekes és manapság kicsit furcsa igény volt, hogy a rossz minőségű vízre hivatkozva vihessenek be magukkal sört és bort. A kérések zömét a vezetőség nem teljesítette, és a hangadó munkásokat csak a városi vezetés közbenjárására tartották meg. Eközben a „vidéki" munkások folyamatosan dolgoztak.

70 Azt is hozzá kell tennünk, hogy a jó munkások megtartásáért külön is tett a cég vezetése lépéseket. A gyár fennállásának 5. évfordulóján 20 K-val - kb. 2-2,5 heti fizetés - jutalmaztak két 1902 óta folyamatosan dolgozó munkáslányt.

71 Nézzük hogyan teljesült a tervezett évi 100.000 K kifizetendő munkabér. A kimutatások szerint csak a gyár felfelé ívelő szakaszában érte el ennek mintegy 2/3-át. Tehát 1905-re az ígéretet semmiképpen nem teljesítették. Az 1912-es statisztika szerint 10,5 órás napi munkájuk után a magyar hímzők heti 16 K-t, a segédhímzők 12 K-t, a befűzőnők 8 K-t kaptak.

72 Ez összesítve mintegy 67.000 K-ra rúg. Ehhez hozzászámítva a külföldi munkásoknak fizetett, de sajnos általunk nem ismert összeget, kijöhet a táblázatban is bemutatott csaknem 80.000 K. Persze még ez sem teljesíti az alapításkor felcsillantott 100.000 K-t. Azt csak a fizetéseknek nevezett, igazgatósági tagoknak juttatott összegekkel érte el. 72