Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -

támogatásával láthatott napvilágot a kötet Helmeczi Mihály gondozásában a költő által újramásolt példányból. (Helmeczi Bierbrauer néven született kilépett piarista paptanár, eredetileg Kazinczy gyám oltja volt.) Berzsenyi levélben köszönte meg a papok segítőkészségüket és kérte őket, hogy a kiadvány jövedelmét magyar könyvek kiadására fordítsák. (Helmeczi Mihály e szellemi végrendeletet teljesítette akkor, amikor 1839-ben az első két kiadás tiszta hasznát, 200 Ft-ot befizetett az Akadémia pénztárába az említett célból.) Egy múlva elfogyott az első kiadás s már az új editio előkészítésén kell gondolkodni, amely 1816 júliusában jelent meg 10 újabb költeményt is tartalmazva. Helmeczi azonban meg akarta lovagolni a sikert és egy 49 oldalas kalauz-értekezést biggyesztett a versek elé. Kazinczy zokon vette a háta mögötti kiadásokat és a legvalószínűbb, hogy ennek következtében kérte fel Kölcseyt kritika írására. Kis János irodalmi tevékenységének elismerésén alapuló folyamatos társadalmi rangemelkedését számos tény dokumentálja. 1808-ban Festetics Ignác édesapját felszabadította a jobbágyi szolgálat alól. 1812. június 23-án választották a dunántúli evangélikus egyházkerület püspökévé s ezzel ő lett az első jobbágy származású püspöke egyházának. 1817-ben a jenai egyetem teológiai doktori címet adományozott számára a reformáció 300. évfordulója alkalmából; I. Ferenc király pedig 1822. augusztus 2-án őt, feleségét és két fiát nemesi rangra emelte. 1824-ben Győr, Sopron és Vas megyék táblabírája, 1830-ban akadémiai tag lett (lásd később részletesebben), majd 1840-ben a protestáns püspökök közül elsőként kapott királyi tanácsosi címet. Versei kiadásával először 1799-ben kísérletezett: 30 költeményét juttatta el a „Magyar Minerva" kiadóihoz. E publikálás nélkül maradt gyűjtés kézirata a keszthelyi Festetich Könyvtárban található. Összegyűjtött verseit 1805-ben küldte el Kazinczynak, de hosszas vajúdás után csak 1814—1815-ben jelentek meg „Poétikai munkái" Kazinczy gondozásában három kötetben. A debütálás azonban egyúttal búcsút is jelentett, mert püspöki leterheltsége miatt kényszerűen le kell mondania lírai foglalatosságokról. Kazinczy sajnálattal veszi tudomásul elhatározását: „De ez a' hivatal elterhelve annyi gonddal, munkával 's gyakor utazásokkal, életének visszairigylett csendét megszakasztá, s tágíthatatlanul látszik kívánni a' búcsút mellyet az én barátom itt vészen. Helyt adván a' pályán másoknak, azt fájlalja leginkább hogy épen akkor kelle megszűnnie, a' midőn remélni kezdé hogy végre közelit a'ponthoz mellynek elérésére, a' mint ugyan önn-magának tetszik eléggé soká hasztalanul törekedett. "

42 Korábbi dicséreteit összefoglalva megállapítja: „Kis Himfyvel és Berzsenyi barátjával azt a tetőt érte el, mely íróink által mindeddig meghágva még nem vala".

4,i E sorokra reflektált Batsányi János, aki a birtokában lévő Kis-kötetbe bosszankodva jegyezte be: „Quelle comparaisonV

1

^ Kis János számára az irodalom állandó konfliktusforrást jelentett: a tehetségtelenség érzésének és vágyainak küzdelmét. Az egyházi hivatás szükségszerű dogmatizmusa vívott benne harcot a Kazinczy-féle szabadabb életforma iránti vággyal. 28