Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

A SZŐLÉSZ-BORÁSZ Mielőtt erre a fejezetre részletesen rátérnék, egy dologról feltétlenül szólnom kell. Az állomosítás után, 1948-ban Szakály Dezső lett az igazgató, mintán mint mondták - az evangélikus egyház előbb adta be a derekát. A két egyház között rivalizálás folyt, és kisebb villongások is voltak, amelyek hol csitultak, hol élénkültek. Ismerjük az 1950-es évek természetét a különböző személyek elmozdítására. Szakály Dezsőt 1955-ben egy bejelentés („feljelentés") nyomán leváltották. Tanítóként még maradhatott volna, de ő azt mondta - mert a döntés megdöbbentette, elkeserítette -, ha igazgatónak nem jó, ne legyen jó tanítónak sem, és távozott a pedagógusi pályáról. Ekkor alakult meg a legeltetési Bizottság, annak pénztárosa lett. A bizottság keretében jött létre a járásra kiterjedő Mesterséges Termékenyítő Állomás, ott főelőadó lett. Két évet rádolgozott, 1967. január 31-én ment nyugdíjba. Ezt követően még inkább a szőlőnek szentelte minden szabad idejét. A szőlő iránti szeretetét gyermekkorából hozta magával, elindított egy olyan folyamatot, amely a jobbítás irányába máig is hat, és például szolgál. Vannak ennek jól érzékelhető állomásai. 1945 után - sok-sok egyéb egyesülési forma mellet - felrúgtak egy több évszázados gyakorlatot: a hegytörvényt. Egyes elemei Szent László királyig vezethetők vissza, amelyek a hegyi életet szabályozták. Lássuk a szüretet. Régen a szedés idejét a hegybíró határozta meg, előtte még a sajátjából sem szedhetett a gazda. Ezzel biztosították a minőséget. Ma az olaszrizling - mint uralkodó fajta - beérés előtt a hordóba kend, mert elfogyott a bor, vagy ráfogják, hogy rothad. A hiányzó cukrot a „sárvári napfény" biztosítja. Lényeges megemlíteni: egészen a hegyközségek létezéséig törvény szabályozta még a közlekedés rendjét is, nem volt ennyi csellengő ember a hegyen, mint ma. A hegypásztorok pedig feladatuk magaslatán álltak. Szakály Dezső érzékelt egy helyzetet, tele kérdésekkel, s kereste azokra a választ. Tudta, a hegyközség visszaállításáról akkor nem lehetett szó. Legyünk tárgyilagosak, nem szerette a későn érő olaszrizlinget a hegyen. Számára is az volt a kérdés, mint azóta sok kutatónak, nemesítőnek: lesz-e olyan új fajta, amely segíthet a hegy fajtaszerkezetének átalakításában? Nem saját feje után ment, figyelte a szakirodalmat, kapcsolata volt kísérleti telepekkel, főként a Kecskemét melletti Katona-teleppel. Többször járt ott. A kísérleti üzem vezetője, Kocsis Pál nemesítő útmutatásai alapján hozzákezdett a kísérlethez. Először kivágott 10 sor szőlőt, és helyét különféle fajtákkal betelepítette. Borszőlők: Kocsis Irma, zalagyöngye, ezerfűrtű, jubileum 75, bouvier, svájci fűszeres tramini, oportó, kékfrankos, kurucvér. Csemegeszőlők: olimpia, cardinal, szőlőskertek királynője, Pannónia kincse, favorit, narancsízű. A tőkékről térkép készült, s minden fajtáról, minden tőkéről külön feljegyzést készítettek fürtszám és súly, fajtánként pedig cukorfok és liter szerint, s egyéb fontos jellemzőket is feljegyeztek. Ebben komoly szerep jutott konkrét feladatokra lebontva gyermekeinek: Gábornak, Áronnak és Ildikónak. 80