Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - Kosztolánczy Tibor: Az amerikai légierő támadása Szombathely ellen 1944. október 21-én

maszpontoktól a Nyugat-Dunántúl és Budapest könnyen elérhető távolságra került -, de ezt 1944 elején a rossz időjárás megakadályozta, később pedig az amerikai parancsnokság Magyarországra bombázási tilalmat rendelt el, amely 1944 március végéig volt érvényben. A magyar vagyontárgyak rombolása - amerikai részről - 1944. április 3-án kezdődött, s ez változó intenzitással egészen a háború végéig tartott. Először a magyar repülőgépipar volt a célpont, majd 1944 nyarán áttértek a nyersolajipari berendezések, a fegyver- és harckocsigyártás elpusztítására. Augusztusban a repülőtereket tették tönkre, s innentől kezdve a háború végéig a legfőbb célpontnak a vasúti és egyéb közlekedési műtárgyakat tekintették. Szeptembertől kezdve szinte az egész ország potenciális célponttá alakult át, amerikai részről azt remélték, hogy tönkretételével a lakosság is demoralizálódik. Szombathely légterében 1943. augusztus 13. után már több ízben megjelentek ellenséges gépek, de bevetéseik német (osztrák) területre koncentrálódtak. 1944. április 13-án az amerikai légierő részéről nagy támadás érte néhány repülőterünket és a Dunántúlon Győr ipartelepét. Ezen rombolásokat sok szombathelyi látta, a Vasvármegye napilap is részletesen ismertette a történteket, ennek ellenére a polgárok nem vették komolyan a légiriadó jelzéseit, legtöbbször az utcáról nézték az elvonuló gépeket, s figyelték a kialakuló légiharcokat. A rendszeres berepülések titán - 1944. július 26-án - már Szombathely határában robbantak a bombák; a megfigyelt 20 db B-24-es repülőből mintegy 160 rombolóbomba hullott a repülőtértől nyugatra elterülő szántóföldre. Augusztus 8-án éjfél után azonban már a repülőteret is eltalálták az angolszász bombázók, s a támadás az év októberéig - nappali változatban - háromszor megismétlődött. Ekkor már minden szombathelyi sejthette, hogy előbbutóbb a város is sorra kerül: 1944. október 7-én 19, majd október 17-én hat B-24-es Liberator bombázta a vasúti létesítményeket és a környező lakóházakat. A támadások eredeti célpontja nem Szombathely volt, a bécsi, illetve a sziléziai olajfinomítók környékéről visszatérő gépek rombolták a várost. A bombázások megismétlődése nem volt kétséges, s ez az emberekben nagy félelmet keltett; tudván, hogy nincs olyan erő, amely a további pusztítást megállítaná, hiszen a városnak még saját légvédelme sem volt, bár a repülőteret német tüzérség védte. 1944. október 20-án este a 205. (RAF) BG ismét megjelent a szombathelyi repülőtér felett, támadásuk csekély eredménnyel járt, de az egész környéket nappali fénnyel elárasztó világító bombák azt az érzést keltették, hogy a fényözönt a városra mérendő csapás követheti. Szerencsére azonban ez téves feltételezésnek bizonyult. Másnap a lakosság szép napfényes időre ébredt, délnyugati szél fújt. Sokan attól tartottak, hogy a derült időben majd a (nappal aktív) amerikai légierő intéz bevetést a város ellen: a 456. BG három bombázószázada - 55 db B-24-es bombázóval - aznap korareggel fel is szállt Stornara repülőteréről; útjukat a 325. FG Mustangjai (P-51 D tip.) biztosították. Az előbbiekkel egyidőben indult el Győr felé egy másik, 49 gépből álló kötelék, amely az ottani ipari üzemeket és a pályaudvart támadta.

1 18