Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Tóth Kálmán: A kultúrpalota - a mai Savaria Miízenm - építésének históriája 1900 és 1910 között

gabb része. Azért egg kultúrmúzeumnak, mint a vármegye tükrének sehol az országban méltóbb hivatása nincsen, mint éppen Vasvár megy ében, azonfelül haladóbb város sem lévén Szombathelynél: kétszeresen is meg kell gondolni, hogy az oly nagy hivatásra való Kultúrpalota a megye székvárosának melyik pontján helyeztessék el. 2. A palota helyéül - amin évek óta tanácskoznak az Egylet érdemes vezetői - már több telek megjelöltetett a városban. Mégis - a Választmány határozata szerint - ami különben is csak egy pár héttel ezelőtt felmerült indítvány alapján hozatott - a városon teljesen kívül eső területen fogna az felépülni. Ez a terület pedig a város legnyugatibb pontján, a Kálvária-hegy alatt s az új sétatér mellett fekszik, de még a széltől épített gyalogsági laktanyától is olyan messze, hogy közben magántulajdont képező szántóföldek és zöldséges kertek esnek s még szabad kocsiút sem vezet el mellette, hanem csakis addig visz egy kiépítetlen úgynevezett zsákutca. Igaz azonban, hogy azon a részen van a vasúti állomástól, vagyis a város legkeletibb pontjától végighúzódó társulati villamos vasút egyik végállomása. Vagyis a vasúti állomástól számítva, esnék a múzeum épülete a város ellentétes oldalán mintegy harmadfél kilométernyire. 3. A kultúimúzeum hivatása az, hogy azt minél többen lássák. Tehát ne csak a város lakói, kik ahhoz minden időben és alkalommal mégis könnyebben hozzáférhetnek, hanem az egész vármegye lakossága, sőt más megyebeliek és idegenek is, akik pedig csak akkor mennek be a múzeumba, ha ana idejök van, vagyis ha alkalomadtán egyéb dolgaik elintézése céljából a városban megfordulnak. Márpedig a városnak csak közepéről is odajutni, hová most a palotát tervezik, egész kiutazás, amit nyáron a meleg, télen meg a hideg miatt kevés ember fog megtenni, éspedig annál kevésbé, mert nem is tudja, hogy itt olyas néznivaló létezik, de a városban való járkálása és szemlélődése közben szeme sem eshetik az épületre. Elengedhetetlen kellék tehát, éspedig még a helyben lakó szempontjából is, hogy a múzeum háza az élő város területén építtessék fel, hogy így ne kellessék a helyben lakónak sem teszem azt egy könyv betekintése végett egész utazást megtennie. 4. Városunk a legutóbbi tíz esztendő alatt tízezer lakossal szaporodott. Területén egész új részek keletkeztek. A modernség minden feltételével és kellékével bír. Nyolc irányban elágazó vasúti csomópont. Egy nagy vidék kereskedelmi középpontja. Utcáin eleven élet lüktet. Polgársága haladásra és áldozatra kész. Mindeme feltételek magukkal hozzák, hogy a város ezentúl is rohamosan lépésekben fog haladni és fejlődni. Ámde a fejlődés útját keletről a vasúti állomás, nyugatról a Kálvária-hegy teljesen elvágják s így csak északdéli irányban fog terjeszkedni, mint ahogy ez a törekvés a dél felé eső Szőllős falu felé való gravitációban már most erősen jelentkezik. S mivel egy ily emlékművet, minő a Kultúrpalota, legalább is évtizedeknek emelünk: kétségtelen, hogy a múzeum soha sem fog a város belső kerületére kerülni, hanem örökké annak legnyugatibb szélén marad, ha ott építik fel, ahová most tei-vezték. 55