Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - ADATTÁR - Vizi László: Négy évszázada történt. - Hogyan került Könnend a Batthyányak birtokába? -

Joó János ezekben a számára nehéz időkben írta - elkeseredésében - leve­leit Illésházynak is. Ezek a sorok a felületes ismeretségnél személyesebb kap­csolatokat tételeznek fel, amelyek lehet, hogy a korábbi eseményekhez vagy Körmend adásvételéhez kötődtek. 1601. február 27-én Kanizsa elvesztését fáj­lalva olyan panaszokat rögzített, amelyek az ország közhangulatát fejezték ki: a király „sem kilső ellenségtől nem oltalmaz, sem pedig tój-vényünkben meg nem tart és praesidiumot tart köztük, a ki bennünket elárol és az török ellenségnek kótyavetyén ád eV ns Felvetette, hogy az uralkodó hozzájárulásával a magyarok maguk keressék meg a védekezés lehetőségét, amelyet így fogalmazott meg: 5r És kérnünk kell Őfelségét, hogy engedje meg, hogy oltalmat kereshessünk ma­gunknak, hogy ím maga nem tud megoltalmazni. " 10 1601. március 11-én, átkoz­va Mátyás főherceget, így tudósított: .^Erdély ismét oda vagyon, az többi is el­vesz..."? 7 majd személyes sérelmeit emlegette: .^Engemet a ballonok [vallonok] elpusztítottak és immár Battiány uram népe is oly kezdette jobbágyimat, ha vol­na hova, bizony kimennék az országból ezeknek a fejedelmeknek birodalmokból." 18 Ezekben az években a bécsi Udvari Tanács felségárulási, felségsértési perek sorát indította, ezek közül is nagy visszhangot és megdöbbenést kel­tett az Illésházy István, a hatalmas vagyonú főúr elleni felségsértési per. Az Udvari Kamara - nem csinált titkot belőle - ilyen eljárásokból több jövede­lemre számított, mint a rendek által megszavazott egész évi adókból. 19 A per során Körmend egykori és akkori földesurai álltak szemben egymással, Illés­házy vádlottként, Joó János királyi személvnök vádlóként, mint a bíróság tagja. Ez a helyzet szülhette az elárult barátságot megbosszuló gondolatot, amelyet tett követett, Illésházy bemutatta Joó János 1601 februárjában és márciusában hozzáírt, fentebb említett leveleit Mátyás főhercegnek. Ez ugyan nem mentette meg Illésházyt a fej- és jószágvesztéstől, de befo­lyásos barátai időben értesítettek az ítéletről és Lengyelországba menekült. Kaszaházi Joó János nem lehetett túlzottan kedvelt és kifogástalan jelle­mű személy. Ez tűnik ki a Bécsben tartózkodó Thurzó György 1603. novem­ber 5-én feleségéhez, Czobor Erzsébetnek írt leveléből, melyben - csendes kárörömmel - így számolt be: „Personálist megfogták és várban vitték be fog­ságban."* 0 Valószínű, hogy a közvéleményt erősen foglalkoztatta ez az ese­mény, mert Thurzó november 8-án az alábbiakat vetette papírra: „Personalis is maga gonosz szerencséjének oka lön: sokszor más embereknek vermet ás­ván, O maga esett bele. megfogván azért Bécsben, ez elmúlt éjjel vitték alá fog­va Pozsonyban. Azon könyörög, megösmervén vétkét, hogy csak életit engedje meg és törvént ne láttasson reá, bár mindenét elvétesse is ő fólsége és csak anynyit hagyjon néki, hogy feleségével és gyermekivel éhei meg ne haljon" 21 Kaszaházi Joó Jánost tehát Bécsbe idézték és 1603. november 3-án Mátyás főherceg parancsára elfogták, majd 7-én Pozsonyba szállították, ahol fő- és jó­szágvesztésre ítélték az egykori bírót. Hiába folyamodott kegyelemért, visszavit­ték Bécsbe és lefejezték. Birtokait, így Körmendet is, elkobozta az Udvari Kamara. A bécsi császári udvar adósságainak törlesztése fejében az Udvari Kamara Körmendet átadta Henckel I. Lázárnak, a császári udvar legnagyobb hitelező­jének és hadiszállítójának, 45.000 magyar forintnyi értékben, azzal a kikötés­Sí

Next

/
Thumbnails
Contents